Kierkegaard-kabaré

Előszó

Részlet a könyvből:
Férfi:
Igazatok van, kedves szesztestvéreim, igazatok van! Bizony, ismerem a nőket, mégpedig a gyenge oldalukról, tehát valóban ismerem őket... hiszen bolond vagyok, és bolondnak kell lenni ahhoz, ha valaki meg akarja érteni a nőket, és ha valaki nem bolond, és mégis megérti a nőket, akkor bolondul meg. Ahogy a rabló ül leshelyén a forgalmas országút mellett, ahogy a hangyászmedve ólálkodik a hangyaboly közelében, vagy ahogy a kalóz bújik egy öböl mélyén a zúgó tenger partján, úgy ülök én is az embersűrű közepén a divatüzletemben, amely éppolyan csábító és éppolyan ellenállhatatlan a nők számára, mint Vénusz hegye a férfiaknak.
Itt a divatüzletben jól meg lehet ismerni a nőket, közelről és alaposan, mindenfajta teoretikus elvonatkoztatás nélkül. Igen, ha a divat csupán annyit jelentene, hogy a nők mohó gerjedelmükben mindent levetnek magukról, már akkor sem volna érdektelen. De nem ez a helyzet, a divat nem kendőzetlen kéjelgés, vagy eltűrt kicsapongás, hanem zugárú, a szemérmetlenség vására az erkölcsösség álcájában. ... Ha valaki az üzletemben eltölt egy órát, jobban megismeri a nőket, mint máshol egy év alatt. ... Egyetlen előkelő dáma sem meri elkerülni az üzletemet, és egyetlen polgárleány se mehet el úgy az ajtóm előtt, hogy ne gondolna sóhajtva arra, bárcsak betérhetnék, bárcsak megengedhetném magamnak. De ha betér, ő sem csalatkozik. Nálam senki nem csalatkozik: a legfinomabbat és a legdrágábbat adom a legolcsóbb áron. Páratlan élvezetet okoz, ha elővehetek egy drága ruhát, átszabhatom, kivághatom belőle a brüsszeli csipkét, vagyis bohócruhát csinálhatok belőle, melyet aztán olcsón eladok, pedig jó anyagból van és divatos. Vissza