Kiefer Ferenc

Előszó

Némi irigységgel hallgatom néha idősebb kollégáimat, amikor büszkén mesélik, hogy ilyen vagy olyan gimnáziumba jártak, s micsoda kitűnő és híres tanáraik voltak. Magam ezzel nem büszkélkedhetem, voltak ugyan jó tanáraim, de iskoláimat állandóan változtatnom kellett, s így sokáig nem taníthattak. Apatinban, Jugoszláviában születtem 1931. május 24-én, három évig szerb iskolába jártam, cirill volt az első írásom, habár majdnem egy időben tanítónő nagyanyámtól magyarul is megtanultam írni és olvasni. A negyedik elemit németül végeztem, s akkor meg a gót írással kellett megismerkednem. Apatinban csak német gimnázium volt, szüleim viszont mindenképpen magyar gimnáziumba szerettek volna járatni. Így kerültem 1942-ben a Budapest II. kerületi Érseki Gimnáziumba, ahol azonban a háború miatt csak két évet végezhettem, a vidéki gyerekeket 1944 áprilisában hazaküldték. 1944-től 1948 végéig a bajai III. Béla Gimnázium tanulója voltam (a "ciszter" időszak négy éve meghatározta későbbi érdeklődési körömet, s egész életemre kihatott), a gimnáziumból - az iskola államosítása után - 1949 elején fegyelmi úton eltávolítottak. Vissza

Fülszöveg

Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja - egyebek között -, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáz hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit kandidátusi, akadémiai doktori fokozat is hitelesített), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását.
A pályaképeknek általunk választott formája - azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla - reményein szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a 70-es években, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és szakmai közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de e hiteles forrásanyag segítheti a jövő szakembereit, hogy reális képet alkothassanak.
A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására.
A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a hetvenes évek nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel.
Vissza