Előszó
Rúd alakú testek tetszőleges pontjainak feszültségi állapotát a szilárdságtan segítségével elég pontosan meg tudjuk állapítani. A vizsgált pont feszültségi állapotának különböző megadási módjai közül - a kevéssé használatos feszültségi ellipszoid mellett - a Mohr körökkel való ábrázolás látszik legszemléletesebbnek, és a példáinkban ezt számtalanszor alkalmaztuk is, a feszültségi tenzor mátrixának felírását mellőztük. A Mohr körrel való ábrázolás során a három kör pontjainak megfelelő síkok felkeresése szokásos gyakorló példa. Ritkábban fordul elő, csak a téma iránt behatóbban érdeklődők kedvéért vettük fel az Sz. 75-példában a három Mohr kör közé eső tetszőleges pontnak megfelelő sík felkeresését.
Némely esetben a legveszélyesebb feszültségi állapotban lévő pont felkeresése elég biztosan és egyszerűen sikerül, de általános esetben egy, többnyire igen bonyolult, matematikai szélsőérték-probléma megoldását kívánja. A gyakorlat többnyire a szabatos megoldás helyett a kritikusnak vélt pontokban kiszámított értékeket hasonlítja össze és ezek közül a legnagyobbat tekinti a maximumnak. Erre két példában /Sz 79. és Sz. 102./ is rámutatunk.
A szilárdságtan vizsgálatai nem terjednek ki a hirtelen keresztmetszeti változások, továbbá az erőátadás helyének közvetlen környezetére; ezekről a részekről számítással csakis a rugalmasságtan erősen matematika-igényes szereivel, vagy konkrét esetekben kísérletek, mérések alapján lehet közelebbi képet kapni. A vastagfalú csövek és gyorsanforgó tárcsák részletes vizsgálata ízelítőt ad a rugalmasságtani vizsgálatokból.
A Gépészmérnöki Kar jelenleg érvényben levő tantervei szerint a Clapeyron egyenletek és a rugalmasságtani részek /tehát gyűjteményünkben az Sz. 97. - Sz. 99. példák/ nem részei a szigorlatnak.
A hirtelen keresztmetszet-változásokat, az anyag folyási tulajdonságait, továbbá az ismételt igénybevételeket is figyelembe vevő különböző méretező eljárásokra - melyek jelenleg ugyancsak a szigorlat utáni félév szilárdságtani anyagához tartoznak - ez a gyűjtemény nem tartalmaz példákat.
Az itt bemutatott példákra vonatkozólag a "Kidolgozott példák szilárdságtanból I. rész"-hez írt előszóban foglaltak érvényesek. Sorszámozásuk is folyamatosan csatlakozik az első részhez. Ebben a részben méginkább elmosódik az elmélet és a példa közötti különbség, hiszen például a görbe rudak poláris diagramjai közti kapcsolat, vagy az egész "Rugók" fejezet csak példa, alkalmazása a már megismert és megtanult elméleti összefüggéseknek. Az előzőkhöz képest különbség csak annyiban van, hogy az összetettebb feladatok megoldásához még több és elmélyültebb egyéni gondolkodás szükséges.
Végül két megjegyzés a gyűjtemény használatához:
1. Néhol előfordul, hogy a különböző megoldások során olyan tételek és egyenletek /pl. Maxwell tétel, Clapeyron egyenlet/ alkalmazását is bemutatjuk, melyekkel az olvasó csak a későbbiekben fog részletesen megismerkedni.
2. A rudakban az alakváltozás során felhalmozott potenciális energiát e gyűjteményben deformáció munkának nevezzük és L-el jelöljük.
Vissza