Kicsontozott Marilyn

Fülszöveg

Lehet-e túlságosan szeretni a nyelvet? Olyannyira is akár, hogy örökre elvesszünk benne? Ebben a rétegzett, részben önéletrajzi ihletésű, rejtett párbeszédekkel és párbeszédnek álcázott monológokkal teli lélektani road-movie regényben Marylin Turkey kérlelhetetlenül kutatja saját nemiségét a hatéves, huszonöt éves és negyvenéves önmagában, hogy végre kiderüljön: nő, férfi, egyszerre nő és férfi, netán állat vagy valamilyen vegetáló élőlény lenne leginkább.
Isabelle Wéry a legkülönfélébb nyelvi megoldásokkal egyensúlyozik regényében képzelet és valóság között, hogy üldözőbe vegye a genderidentitás témáját. Gumiemberként tekeredik az intimitás fogalma köré, az amorf test pedig végérvényesen leszámol az ideális partner és az igaz szerelem romantikus kliséivel.
,Én maradok. Minden nagyon a remiz ellen. Tüzes kohó a mell. Zihál a lélegzet. Szétázott a betét Valami történt. Orrom az égre szegezve, az élet kipárolgásait szimatolja. A kék ég kékebbet fröcs-csent a pupillába, mint... Tovább

Fülszöveg

Lehet-e túlságosan szeretni a nyelvet? Olyannyira is akár, hogy örökre elvesszünk benne? Ebben a rétegzett, részben önéletrajzi ihletésű, rejtett párbeszédekkel és párbeszédnek álcázott monológokkal teli lélektani road-movie regényben Marylin Turkey kérlelhetetlenül kutatja saját nemiségét a hatéves, huszonöt éves és negyvenéves önmagában, hogy végre kiderüljön: nő, férfi, egyszerre nő és férfi, netán állat vagy valamilyen vegetáló élőlény lenne leginkább.
Isabelle Wéry a legkülönfélébb nyelvi megoldásokkal egyensúlyozik regényében képzelet és valóság között, hogy üldözőbe vegye a genderidentitás témáját. Gumiemberként tekeredik az intimitás fogalma köré, az amorf test pedig végérvényesen leszámol az ideális partner és az igaz szerelem romantikus kliséivel.
,Én maradok. Minden nagyon a remiz ellen. Tüzes kohó a mell. Zihál a lélegzet. Szétázott a betét Valami történt. Orrom az égre szegezve, az élet kipárolgásait szimatolja. A kék ég kékebbet fröcs-csent a pupillába, mint valaha "
„Hogy is mondjam? Biztos, hogy asszony Dortu asszony Szeme keze arca ajka fülcimpája orrcimpája bőre amije csak van mindene puha és ez a mindene puha engem lecsillapít Mintha kedvem támadna beköltözni a homloka ráncaiba bekucorodni oda magzati álmot álmodni. Igen, ilyen ábrándokat vált ki belőlem Dortu asszony, és ez hús-vér érzésekkel hint meg -a legtisztább simogatásokkal Már csupán egy darabka érző hús vagyok."
.Szőrök, hegyek, völgyek, csordogáló patakocskák, dús lombú bokrok, koraiIszigetek, cseppkőoszlopok, emlők ropogós fánkja, golyók szilvahéja, csuklók irharétege köríti a vérben úszó csatornákat Számos képsort idéz fel a szerelem tompa pufogásának ritmusa " Vissza