Kicsoda legyen irgalmas nekünk?

Fülszöveg

Széchenyi élete azonos volt a nemzetével. Veres Péter szerint a magyar író mindenben illetékes. Németh László nem a magyarságért élt, hanem egyenesen a magyarság élt, lélegzett és mozdult őbenne. Ez a "kulturális gén" öröklődött Sándor Andrásban, akit sem József Attila-díj, sem kiközösítés, sem elhallgattatás, sem börtön nem tudott eltéríteni attól, hogy mihelyt egy csepp lélegzethez jutott, ne azonnal a magyarság éppen időszerű sorskérdéseire adjon szenvedélyes választ esszéiben és publicisztikájában. A "tettírás" - ez ennek a makacs léleknek az "ars poetica"-ja, s ha Budapesten minden kapu bezárult előtte, hát Egerben tűnt föl és vált, idős korára, észak-magyarországivá. Ha nem publikálhatott, hát tanított: vezetést, vállalati gazdaságtant, környezet- és természetvédelmet, olasz és spanyol nyelvet. Hosszú idő után ez az első esszékötete, amelyet a műfordításai és a hetvenes években maga szerkesztette nagy Bükk-monográfia után megjelentet. A kötet a nyolcvanas évek Magyarországát és értelmiségi attitűdjét tükrözi. A "Kritikus távlatok" és "Sinka Jelenései" irodalmibb, nagylelkűbb és inkább távolságtartó eszmefuttatásaitól a "Karácsonyi cikken" keresztül "A Bükk,a Bükk" és a "Szellemi buldózerek" viharmadár-vijjogásáig kísérhetjük nyomon a folyamatot, mely a magyar társadalomban és az írói lélekben egyszerre ment végbe. Vissza