"Kicsike" nem tér vissza

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az őrs klubja csendes volt ezen a nyár végi délutánon. Végh határőr az asztalon heverő újságok között lapozgatott. Csak nemrég tette le a szolgálatot, megebédelt, és mert nem kapott kimaradási engedélyt, úgy döntött, hogy olvasni fog. Mindig érdeklődéssel böngészte a Határőr újságot, különösen azokat a cikkeket, amelyekben határsértők elfogásáról, disszidálni szándékozó bűnözők lefüleléséről volt szó. A fotókon pedig ott mosolyogtak a dicséretben, jutalomban, kitüntetésben részesített határőrök.
- Nekem nem lesz ilyen szerencsém - gondolta. Fantasztikusnak tűnt számára, hogy éppen ő fogjon el egy igazi hús-vér határsértőt, miként az is, hogy kiemelkedő cselekedetéért pont az ő kezét rázza meg egy ezredes vagy egy vezérőrnagy. Hiszen még őrvezető sem tudott lenni, pedig mint jó KISZ-aktívának, volt rá esélye. Csak hát közbejött a baki: egy váratlan ellenőrzéskor piszkosnak találták fegyverét, és ráadásul amikor ezért a rajparancsnoka figyelmeztette, még magyarázkodott, feleselt. Mert vajon mi másért nem lehetett őrvezető, amikor pedig az írnok bizalmasan megsúgta, hogy számítson rá, rövidesen koccintanak egyet a csillagra.
Igaz, ez régen volt, de úgy látszik, most már elfeledkeztek róla. Na, nem mintha hajtott volna a csillagra, de mégiscsak más, ha valaki szakaszvezetőként, netán őrmesterként szerel le, mint az, akinek csupasz marad a hajtókája." Vissza