Kibontakozás-bomladozás

Fülszöveg

Huszonöt éve élek Svájcban, német nyelvterületen, idegen zöngéktől körülvéve. A német nyelv szigorú rendje bizonnyal hatott érzésvilágom és gondolkodásom alakulására - azéra is, aki nem ír. A nyelv szuggesztív erejét azonban a költő többnyire jobban érzi. Természetesen elsősorban magyar költő vagyok, lírikus, bár az itt összegyűjtött versek nagyobb része német nyelven keletkezett.
Számomra a vers mindig hangi-megjelenítés. Így különösen Hölderlin, Trakl, Rillke és Celan versei rezonálnak bennem; a magyarok közül Vörösmartyt és Tóth Árpádot említeném elsőknek. Közülük nem egyet fordítottam magyarra, azaz németre. Saját verseimnél azonban kerülöm a fordítás kifejezést, mert nem egészen fedi a valóságot. (Rövidebb verseim szinte készen pattannak elő mindkét nyelven. A hosszabb lélegzetűek között több párhuzamosan íródott, ahogy ezt németül "Doppelgedicht"-nek is mondják; Rillke írt pár német/francia verset.) Az igazi műhelytitok a szó-előtti-csend felidézésével kezdődik, magyarul és németül is. Ahogy a csend kibontakozik, már fel is bomlik hangokká. Ekkor indul el a csendnek hangot adó vers felfedező útjára. Schiller ezt így mondta: "Spicht die Seele, so spricht, ach, schon die Seele nicht mehr."
Pár életrajzi adat: Budapesten születtem és nőttem fel. 1956 végén hagytam el hazámat. Azóta Svájcban élek. Könyvtárosi éveim után diák lettem a zürichi egyetemen. Tanulmányaimat 1978-ban zártam le doktorátussal, pszichológia szakon. Időközben Rüschilkonban, ahol több mint húsz éve élek, svájci polgárjogokkal is felruháztak. Vissza