1.062.332

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Hántani, fosztani

Szerző
Pozsony
Kiadó: Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft.
Kiadás helye: Pozsony
Kiadás éve:
Kötés típusa: Ragasztott papírkötés
Oldalszám: 112 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar  
Méret: 16 cm x 14 cm
ISBN: 80-7149-341-4
Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

A szavak nem tapadnak a valósághoz. Élik a maguk külön világát, nem messze, de nem is egészen közel a valósághoz. A szavak építkeznek, gyönyörű palotákat és félelmetes vízeséseket varázsolnak elénk, bepillantást nyújtanak egy párhuzamos világba, egy radikálisan másfajta világba, amelyet talán másvilágnak is nevezhetnénk. Ki adta nekünk a szavakat, honnan jönnek mondataink? És mire mutatnak, mire utalnak, ha nem képesek tapadni ahhoz, amit jelenteniük kellene, ha a valóság és a szavak között adatott egy rés, amelyet soha senki nem tud befedni?
Sokan azt hiszik - nemcsak a magyar nyelvterületen -, hogy a költők feladata az, hogy megmutassák a nyelv elkápráztató bőségét, gyönyörködtessék az olvasót, aki szédülve figyeli, hogy milyen szép és gazdag az anyanyelve. A költő varázsló, szavakkal labdázik. Az utóbbi évtizedekben, ezzel a felfogással szöges ellentétben, elterjedt az a nézet is, hogy a költőnek nem kell megszépíteni megnemesíteni a valóságot, térjen inkább vissza a mindennapok... Tovább

Fülszöveg

A szavak nem tapadnak a valósághoz. Élik a maguk külön világát, nem messze, de nem is egészen közel a valósághoz. A szavak építkeznek, gyönyörű palotákat és félelmetes vízeséseket varázsolnak elénk, bepillantást nyújtanak egy párhuzamos világba, egy radikálisan másfajta világba, amelyet talán másvilágnak is nevezhetnénk. Ki adta nekünk a szavakat, honnan jönnek mondataink? És mire mutatnak, mire utalnak, ha nem képesek tapadni ahhoz, amit jelenteniük kellene, ha a valóság és a szavak között adatott egy rés, amelyet soha senki nem tud befedni?
Sokan azt hiszik - nemcsak a magyar nyelvterületen -, hogy a költők feladata az, hogy megmutassák a nyelv elkápráztató bőségét, gyönyörködtessék az olvasót, aki szédülve figyeli, hogy milyen szép és gazdag az anyanyelve. A költő varázsló, szavakkal labdázik. Az utóbbi évtizedekben, ezzel a felfogással szöges ellentétben, elterjedt az a nézet is, hogy a költőnek nem kell megszépíteni megnemesíteni a valóságot, térjen inkább vissza a mindennapok és az olvasók közelébe. Mondja azt, amit mindenki mond.
Kibédi Varga Áron egyik utat sem választja, sem a bőség évszázados, sem az egyszerűség új (nyugati? amerikai?) hagyományát. Hántatni, fosztani: a vers valóságához, ahhoz a szavak által nyújtott másik valósághoz csak úgy lehet eljutni, ha a szavakat levetkőztetjük, ha a nyelvet megfosztjuk attól, amit a nemes közéleti hagyomány vagy a hétköznapok ráaggattak. Vissza

Tartalom

Szertelen csillaghullás...
Akit a költészettől megfosztottak...
Alámerült a habzó éjszakába...
Az ég emészt, a múlt időt kedveli...
(Erdély) A sziklákat szeletelik...
Inog a táj, arcom elmerül, retteg...
Kérlelhetetlen himnuszok...
Aki átlát, annak a szeme elborul...
Vidékről jöttek (így kezdődik a történet)...
Ha a madár érvénytelen...
"A harangok és a valóság"...
Ez még állomás, ez még világít, és befedi a futó árnyékokat...
Egy fecske nem...
Híre ment, hogy megfutamodott...
Delel, mert eddig nem volt...
(Neubauer Jánosnak) Amikor a tegnapokat soroljuk...
A fügetáf nem lehet lefordítani...
Az utas hasznot hajt...
Nem lehet fokozni...
Nem válogatós, akár meg is szűnne...
Ez jelenés: gyöngyözött, megkoszorúzták és felfüggesztették...
Nem hiányzik a bensőséges élet...
Magányát kergeti, pedig árnyékot vet, és nem hibásodik...
Most az üldözőket keresik...
Az ember változik, a szó marad...
Halmozhatatlan mólók...
A történet ritkul, hiába verik dobra...
Amit elvesztettünk, az még nem "túlhaladt"...
Most arra várnak, aki akarva-akaratlan...
Az üres tájakat most kifordítják...
Aki az elvont királyságok felét kitalálta...
Engem is hallgatnak, valamit rám sütöttek...
A szóbeszédet nyilván kell tartani...
Lelketlen a kert, pedig gyümölcsöző...
A napnak ára van, a vizet kiöntik...
Már a legszebb dolgokat is beindítottuk...
Megindult, bekapcsoltak...
Aki kiköltözött az ég szélére...
Keresetlen, nem huhog, nem kelepel...
Magasztos Nárcisz, önműködő...
Megírom a királyok válaszait...
Beszélni nem tudok, nem ez a szerepem...
(Millecentenárium) A félelem eredendő: temetni szeretnénk...
Szedelőzködnek a szép napok...
Felhőfutamok és üstököstervezetek...
A negyedik levél után a feltámadás...
A nap átölel, de madarat nem hallasz...
Ez a beszéd a beszédé, nem a Tiéd...
(Provence) Hányan kövesednek meg a fényben...
A levegőbe csak nullát lehet írni...
Aki fél, az egészet nem ismeri...
(Quimiac) ez a fa olyan vén...
A jelen jeltelen, a jelent fasorok ékesítik...
(Pour Sophie) Ezen az úton kevesen indulnak el...
(Tóth Miklósnak) Álmatlan Tamás...
kedden kereket keres...
Aki elfordul, és a hajnalt siratja...
(December) Fehér és támadhatatlan...
Lelépted a hullámok taraját...
Lobog a zászló, mint fényes strandon a lángok...
Kinyílt és elfogyott...
Bár sokan végigmentek előtte (a portrék előtt)...
Felragyog a sárkányok bőre...
Keresem a kékülő eget...
Aki magára öltötte életét...
Nem mindenki néz ki az ablakon...
Olyan ez, mint a tölgyfák rejtélye...
Aki elhatároz, elhatárol...
Baj van a szavakba foglalt érzésekkel...
A vég indítéka...
A megszólaló, aki csendet nyit...
A síneken fekszik... Felbontható...
Az évszakok hajthatatlan mellőzése...
Az írás széttépi a szálakat...
Látatlanul is bebocsájtást kérünk...
A levél személytelen, csak a bimbó üzen...
A világot le lehet vezetni...
(Ecce Homo) Meghatározhatatlan...
A királyok után a bánat hordozói...
Megtölteni az esti szeleket...
Kedden kedélyes kedvtelés...
A felhők fellépése után...
A színek tarthatatlansága...
Micsoda tarkaság! Micsoda szomoruság...
Először csak gyengélkedett...
Vihar előtti csend: osztozkodunk a homályon...
(A végesség dicsérete) Az éneket nem lehet befejezni...
Hol maradnak, hol füstbe mennek a tervek...

Kibédi Varga Áron

Kibédi Varga Áron műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Kibédi Varga Áron könyvek, művek
Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem