Kiáltónak szava

Előszó

Részlet a könyvből:

Testvéreim!
Csobánczy Elemér "Nagymagyarország, vagy nemzethalál című művében azt írja:
"A magyarság ma életének legválságosabb szakaszában él, és önmagát ítéli halálra, ha nem tudja megteremteni a szellemi és fizikai harcának védelmi állásait, valamint a védekezés legfontosabb eszközét, támadó fegyvereit."
Ez a fegyver a történelemismeret és az ebből eredő magyarságtudat vallásos ápolása.
A védelmi állás pedig a magyar mitológiai és történelmi alapú nemzeti egyház, melyben még megtalálhatja magát és egymást az oldott kéveként szétszóródott magyar, hogy be ne teljesüljön rajtunk a nagy látnók Ady Endre jóslata, hogy: "Fölolvaszt a világ kohója és elveszünk, mert elvesztettük magunkat s még a templomot sem építettük föl. "
Ady Endre már az első világháború alatt látta, hogy a kétmilliónyi szaporodásképes magyar kivándorlása végzetes hiány lesz a békekötésnél és ez a hiány egy emberöltő múlva hat milliót fog kitenni.
És amikor a "Templom felépítését" hiányolja "Szétszóródás előtt" című versében, kritikusai azt mondták róla, hogy bolond, hiszen csaknem minden faluban van két-három, a városokban pedig tucatnyi templom. Hát mi az, amit nem építettünk föl?
Az, Testvérem, ami itt a szétszórtságban is hiányzik: a magyar lélek temploma. Úgy a Kárpátmedencében, mint bárhol a világon, - Nimród és Árpád apánk népe - a magyarok és leszármazottaik bármilyen nyelven, de ne idegen istenekhez, hanem a magyarok Istenéhez imádkozzon.
Úgy a hazai, mint a világon szétszóródott magyarságot közel harminc felekezet forgácsolja szét és tagadja ki az üdvösségből a másikat, pedig - mint Széchenyi István mondja: "Megjelenésében és lélekben olyan egyformák és mégis a katolikus lenézi a protestáns magyart és a protestáns lenézi a katolikus magyart. És mivel Istenhez sem tudnak egyformán és egyetértően közeledni, úgy a magyarság szolgálatban sem tudnak egyek lenni. Vissza