"Kiáltó szó a pusztában..."

Előszó

Valamely kor társadalmának az emberek életének, gondolkodásának és magatartásának történeti feltárására az életrajzi megközelítés adja az igazi lehetőséget, A monografikus feldolgozás, akár a politika-történet eseményeit, akár a gazdasági fejlődén rugóit vagy a szellemi áramlatok változásait helyezi az előtérbe mindig madártávlatból látja (ha meglátja) az embereket. A kisebb-nagyobb emberi közösségek átfogó ismertetésében az életutak csak illusztrációként kaphatnak helyet. Ezzel éppen ellentétben az életrajz középpontjában az ember, a kiválasztott személy áll, az ő életén keresztül látjuk a világot, a közösség vagy az ország sorsát. A kor politikai és gazdasági problémái, szellemi áramlatai és alternatívái mind a tárgyalt személy sorsán keresztül, az őt ért hatások és a benne végbemenő változások tükrében jelennek meg, a magánélet és a közélet (vagy inkább a közösségi élet) elválaszthatatlanul összefonódó kettősségében. Szabadi Sándor életrajzi műve Szilády János református lelkészről a 48-as szabadságharc és az 1867-es kiegyezés korába vezet bennünket. Életrajzi hősének ősei kiskunhalasi szabad parasztok voltak. A paraszti sorból apja, László, emelkedett ki elsőnek, aki 1862-ben bekövetkezett haláláig 12 éven át volt szülővárosa református papja. Az ő nyomdokait követte két fia, Aron és az 1839-ben született János. Ahogy az apa, fiai is intellektuális típusok, a teológia mellett mindkettőjüket a művelődés és az irodalom érdekli. Aron - később ő maga is halasi pap - a Tudományos Akadémia tagja, a régi magyar költészet feltárásával írta be nevét a tudománytörténetbe. Öccse, János, aki az irodalom szeretetét még a nagykőrösi gimnáziumban Arany János óráin szívta magába, egy életen át csak elérhetetlen vágyként kívánkozott a tudományos kutatás világába. Talán hiányzott belőle a mindenre elszánt akarat, hogy sorsát maga alakítsa. A pesti teológiai akadémia elvégzése, majd párizsi, genfi és bécsi tanulmányok után különböző gyülekezetekben káplán, illetve később lelkipásztor, de nem tud sehol gyökeret ereszteni. Néhány évig börtönlelkész a váci fegyházban, majd bajai pap, végül Bácsfeketehegyen állapodik meg 1876- ban. Itt éri a korai halál 50 éves korában, 1889-ben. Szilády János töprengő lélek volt, s a társadalommal, a világgal sőt egyházával kapcsolatos gondolatit, aggályait, nem egyszer bírálatát leírta bátyjához szóló leveleiben és beleszőtte prédikációiba. Korának elismert nagyhatású prédikátorai közt tartották számon. Beszédeit gondosan megfogalmazta, irodalmi formába öltöztette. Nem elvont teológiai vagy morális kérdésekkel foglalkozott, prédikációin érződik a hely és az idő aktualitása. Ez is közrejátszhatott abban, hogy kortársai szívesen olvasták kötetben kiadott beszédeit. Van amelyik több kiadást is megélt. Szilády az egyén helyét keresi a modern társadalomban, a hitből élő ember magatartását igyekszik megformálni a családban, a nemzetben. Vissza-visszatér a polgárosodás révén mindjobban elvilágiasodó magyar társadalom problémáira, fájlalja a hagyományos falusi közösségek felbomlását, a vallásos eszmény háttérbe szorulását. Vissza