Előszó
Magyar self-made man. Olyan valaki, aki egyedül indult el, nem fogták a kezét, bedobták a vízbe, csak ússzon ki, ha tud. Szegény kisfiú, aki nem ölben ült, hanem összeszorította a fogát, vékony...
Tovább
Előszó
Magyar self-made man. Olyan valaki, aki egyedül indult el, nem fogták a kezét, bedobták a vízbe, csak ússzon ki, ha tud. Szegény kisfiú, aki nem ölben ült, hanem összeszorította a fogát, vékony kabát volt rajta s elindult, hogy magasra másszon, fel a hegy tetejére.
Nem sétált mellettük pápaszemes nevelő, nem fújta dada a tejbe grízt, amit vacsorára kaptak. Az egyik cserepesinas volt s aranydíjjas festő lett, a másiknak az apja kapált, hogy öt gyerekének kenyeret adhasson. Egyik az öt közül nagyprépost és miniszter lett.
A legnagyobb színész elmeséli, hogy harminchat órát éhezett s egy másik nagy művésznek úgy tették ki az ételt az ajtó elé, mint a koldusoknak. A főpolgármestert tanoncnak akarták adni, mert nem volt pénz tanításra s a bátyjával együtt egy budai bádogosnál laktak, valahol a sarokban állt egy ágy, ott aludt a két kis fivér.
A tanácsnok árvaházi növendék volt s most az összes árvaházak alája tartoznak. A híres színésznő negyven krajcárért tündért játszott a gyermekszínházban.
A bankárok elnökének a mamáját otthagyta a papa s a szegény kis fiú gondterhesen rohant tanítványok után, hogy eltarthassa a mamát s a nővéreket.
A nő-képviselő szükséglakásban lakott a kalauznők megürült kaszárnyájában; a híres politikus pedig díjnok volt és borítékírással foglalkozott a küzdelmek viharában, melyet ifjúságnak neveznek.
Vissza