Előszó
A „ki vagyok én?" minden embernek élete legfontosabb kérdésének kellene lennie. Mindenki azt hiszi, tudja rá a választ, pedig nem. Lényegében senki nem tudja. Ez azért van, mert nagyon mélyreható,...
Tovább
Előszó
A „ki vagyok én?" minden embernek élete legfontosabb kérdésének kellene lennie. Mindenki azt hiszi, tudja rá a választ, pedig nem. Lényegében senki nem tudja. Ez azért van, mert nagyon mélyreható, sokrétű a kérdés, és egyáltalán nem egyszerű rá a válasz. Mégis sok ember azt hiszi, tudja. Miért gondolják így? Mert a világ legtermészetesebb dolga tudni, hogy ki vagyok én. Mert nap, mint nap önmagával él együtt, vele kel, vele fekszik, tudja mit szeret, mit nem, ezért elhiszi, hogy ez a kérdés egy axióma, így nem teszi fel magának soha újra, átsiklik felette. Ez azonban csak a felszín. Ne essünk abba a hibába, hogy ezt magától értetődőnek tekintjük.
Nagyon sokszor találkoztunk már ezzel a kérdéssel, csak nem tudtuk hogy ez az: mi a célom? mit kell tennem?, mi a feladatom?, hova tartozom?, létezik-e isten?, mi értelme van az életnek, mindennek?, miért történik mindez?, hova vezetnek az utak?... Minden kérdés ide vezet, a felszín összes dolga ide fut össze és innen indul ki, ez a forráspont, ahol az ember elkezdi a valódit keresni. Itt jelenik meg ez a kérdés, és az, hogy tényleg nem tudja a választ... Ez az a pont, amikor megelégel mindent a környezetében, minden, amit eddig tudott, megkérdőjeleződik, értékrendszere értelmetlenné válik. Felismeri, hogy a régi körök nem vezetnek sehova, és megindul valami teljesen más, valami új, és a rendből káosz lesz.
Hogy továbbmenj, ahhoz bátorság kell. Meg kell érni erre a szintre, el kell jutni oda, hogy felfogd, ez az egy kérdés a kiinduló pont, ami a felszínről a mélybe vezet.
Vissza