Előszó
Részlet a kötetből:
"- Janó! Félhat! Kelj fel!
János, a sápadt, tizenegyéves gyerek riadtan ül fel ágyában, ijedt szemeit a mellette könyöklő Juci morcos arcába mereszti, próbálja megérteni a...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"- Janó! Félhat! Kelj fel!
János, a sápadt, tizenegyéves gyerek riadtan ül fel ágyában, ijedt szemeit a mellette könyöklő Juci morcos arcába mereszti, próbálja megérteni a helyzetet, de sehogyse sikerül.
- Még egy kicsit - nyöszörgi keservesen és visszahanyatlik nővére fejletlen gyerekteste mellé.
A lány azonban nem hagyja. Belemarkol vézna vállába s megrázza, hogy csak úgy reng velük a zománcos vaságy:
- Janó, elkésel, Janóóó! - kiáltja ingerülten és felráncigálja a szomszéd ágyban békésen alvó húgát:
- Manci, Manci! A Janó nem akar felkelni!
A kövér Manci feltápászkodik, vakargatja borzos fejét, meresztgeti szemeit, egy szót sem ért az egészből, de azért csak ordít ő is Jucival együtt:
- Janó! Janó! Megmondlak a mamának!
János végre is felül, sóhajt egy keserveset, hogy jaj Istenem, és szuszogva, morogva lemászik az ágyról. Libabőrös lábaival végigfut a hűvös padlón, benyit a sötét, salétromgőztől fülledt konyhába, felrántja agyagtól piszkos rövid vászonnadrágját és kicsapja a nagy faajtót."
Vissza