Ki nyer ma? (minikönyv)

Előszó

Kétezer adás - azaz tízezer zenei villámkérdés és válasz, csaknem ugyanennyi zenével.
Játék és muzsika. Napi szórakozás, s ahogy szerkesztői nevezték megindulásakor (1969. március 3-án): napi szellemi torna, "állva fogyasztható" módon. A zene örömét a népszerű és a kevésbé ismert remekművek részletei naponta kínálták. A játék nyertesein kívül természetesen milliónyi résztvevője volt és van ma is ennek a sorozatnak. Munkások, értelmiségi dolgozók, zeneakadémiai tanárok, paraszt nénik, ifjak és öregek. Legifjabb játékosunk tizenegy éves, a legidősebb kilencvenkettő volt.
E tíz perc izgalmát nemcsak a játékos sorsa - nyer-e, vagy sem - hanem a jelenidő eleven valósága nyújtja. Az, hogy e tíz percben kérdések és válaszok kibővített párbeszédében portré is készül a kisorsolt versenyzőkről. Egy-egy arc hirtelen ismerős lesz számunkra, noha csak a hang személyes jegyei, a riporter szavai sejtetik: kicsoda ő, a játék végén mégis egy ország ismerőse a nyertes vagy vesztes.
Aki nem nyer, általában nem bánja. A játék öröme itt a lényeg. A családias, baráti légkör föloldja a kínos feszélyezettséget.
A játékvezető örömmel gratulál egy-két jó válaszhoz is, hiszen egyik Kossuth-díjas zeneszerzőnk nyilvánosan kijelentette: csak a kérdések kétharmadára tudna kapásból felelni...
Játék ez, spontán zeneiskolája az országnak. Sokan nyertek első inspirációt e tíz percek révén, hogy hanglemezt vásároljanak, hogy figyelmesen hallgassanak a rádióban nemes zenét (klasszikusokat és mai muzsikát), hogy opera- vagy hangversenybérletet vásároljanak.
A játékvezetők, szerkesztők e játék hevében felfedték a közművelő szándékot. Így vált ez a rádióműsor - könnyed, egyszerű eszközeivel - országosan (országhatáron túl is) hallgatottá, igen népszerűvé.
Főszereplői maguk a rádióhallgatók. Fővárosiak és vidékiek. (Minden pénteki napon más és más községet, kisvárost vagy megyeszékhelyet keres fel a "játék és muzsika").
E főszereplők a szeretetük, lelkesedésük által éltetik a műsort. Mindegy, hogy versenyzőként, szurkolóként-e, vagy utcán, gépkocsikban vagy otthonukban néma (mégis együttjátszó) hallgatóként.
Elsősorban nekik gratulálunk, s köszönjük figyelmüket.
dr. Kiss Kálmán
a Magyar Rádió elnökhelyettese Vissza