Előszó
Sokan élnek még a hozzám hasonló korúak közül, akik kapcsolatot képeznek a múlt és a jelen között. Ezt a kapcsolatot a látottakra és a tapasztalatokra értem, legyenek azok jók vagy rosszak....
Tovább
Előszó
Sokan élnek még a hozzám hasonló korúak közül, akik kapcsolatot képeznek a múlt és a jelen között. Ezt a kapcsolatot a látottakra és a tapasztalatokra értem, legyenek azok jók vagy rosszak. Igazságtalan lenne az ember, ha a múltból csak a rosszat emelné ki, a szépet pedig átadná az enyészetnek. A mai hatvan év körüliekkel többen foglalkoztak már, boncolgatták életútjukat, „mert gyerekfejjel is felnőtté váltak a háború alatt". Tizenhat évesek voltunk, miközben a háború rongyos szegénységében, a fiatalság élni akarásával csak a jövőre gondoltunk. Nem vettünk tudomást a halálról, pedig gyakran ólálkodott körülöttünk. Reménykedtünk, élni, alkotni akartunk. Láttuk az emberi nyomorúságot, de éltünk a paraszti múlt derűs pillanataiban is. Ismertük a tanyavilág csendes békességét. Átéltük a disznótorok késő esti vígságait, amikor a hóval takart éjszakában messziről látható volt egy-egy tanyaablak fénye, s bent a petróleumlámpa világánál, tele gyomorral nagy volt az öröm. Szerettük a tél nyugalmát, a földek hópaplannal takart csendjét, amit csak a kutyák messze hallható ugatása tört meg, jelezve, hogy a tanyavilág él. Nem tudjuk elfelejteni a szánkók suhanását, a lovak nyakában a csengő csilingelését, a nyár szagát, amely minden évben más volt, és különösen az érő gabona illata emlékezetes. Megtanultunk a megélhetésért küzdeni, és ha kellett, korosztályunkhoz méltóan nélkülözni. Minden megpróbáltatást kibírtunk, közben arra gondoltunk, hogy egyszer majd nyugalomban és békében dolgozhatunk. Úgy érzem, hogy annak az életnek egy része talán emberibb, szebb, őszintébb volt, mint most ez a mai, amikor szinte mindenki elhidegül embertársától. A hajdani, olykor három generációt összefogó családi erő és együvé tartozás köddé vált, s az ember egyedül maradt. Magányát, szívszorító hangulatát a szociális intézkedés sem oldja fel. Évtizedek múltán lassan kiderül, hogy nem minden az anyagi jólét, ha ez végül a hovatartozás nélküli egyedüllétbe torkollik. Mi úgy éltünk kamaszkorunkban és már felnőtt fejjel, hogy nem tudtuk, mi lesz velünk. Életünk mégis panasz nélküli, kerek élet volt. Úgy örültünk egy szombat esti bálnak, mintha valami nagyszerű utazásra indultunk volna. Arra tanítottak bennünket szüleink - akiket mélyen tiszteltünk hogy keressük meg saját kenyerünket.
Vissza