Előszó
Tisztelt Olvasó!
Azt hiszem, valamennyien egyre nehezebben viseljük el azt az információtömeget, amely napról napra a nyakunkba zúdul. Pár évtizeddel ezelőtt még azon keseregtünk, hogy az igazi híreket a sorok között kell keresnünk, ma pedig naponta hallunk, olvasunk új vezetőkről, művészekről, tanárokról, orvosokról, pénzügyi szakemberekről, sportolókról, a közélet új szereplőiről. Olyan személyekről, akikről tudjuk, hogy a közvetlen környezetünkben élnek, olyan emberekről, akikről szeretnénk többet tudni. Mert még az is lehet, hogy nem is újak, hiszen egyik-másik nevet már ismerjük. Névazonosság vagy új beosztás? Ha valakiről pedig valahol azt olvassuk, hogy ugyanott dolgozik, ahol már sok-sok éve, a hír egyszerűen gyanús... Változnak a nevekhez tartozó cégek, tudományos fokozatok, kitüntetések, s a nevekhez kötődő olyan információk, amelyekkel jó volna tisztában lenni. Naponta jelentkező kérdések, s kínos, ha észreveszik rajtunk: nem vagyunk naprakészek...
A KI KICSODA PÉCSETT 2000-BEN? egy olyan kiadvány, amelyben mindenki talál újdonságot, érdekes információkat, vagy egy-egy ismerőst, akit már évek óta nem látott. Jó hír: él, jól van, dolgozik, sikerei vannak. De az is lehet, hogy megtudjuk, ki az a szimpatikus idegen, akivel reggelenként együtt szoktunk újságot venni. Tudom, voltak olyanok, akik szerettek volna elbújni a nyilvánosság elől, de a szerkesztők - a könyv teljessége érdekében - ügyesek és kitartóak voltak. S azt is tudom, vannak, akik elvárnák, hogy szerepeljenek e könyvben, s lehet, hogy igazuk is van. Ők tudják leginkább: e könyvben jelen lenni elismerés! Remélem, a következő kiadásban már ők is benne lesznek! Kedves Olvasó! Köszönjük meg együtt a szerkesztők és a kiadó munkáját! Én pedig hasznos ismereteket és jó olvasást kívánok!
Vissza