Előszó
Debrecen gazdag kézműves múltja és jelene méltó arra, hogy megismertessük kortársainkkal, a mai fiatal nemzedékkel, illetve Európával.
A Kézműves Alapítvány ezért határozta el néhány évvel ezelőtt, hogy forrásokat gyűjt és megjelentet egy, a városban élő, itt alkotómunkát végző, kézműveseket, népművészeket, népi iparművészeket bemutató kiadványt.
Felhívásunkra és megkeresésünkre most 70 alkotó mutatkozik be. Ezen túl szerepelnek a címjegyzékben azok a debreceni alkotókörök, civil szervezetek, oktatási és közművelődési intézmények, közgyűjtemények is, melyek a hagyományok ápolásával, az egyes mesterségek megismertetésével, népművészeti értékeink megőrzésével foglalkoznak, melyeket felkereshet mindenki, aki érdeklődik a népi kézművesség, a népi iparművészet iránt.
Ez a gyűjtemény azonban még nem teljes, hiszen jól tudjuk, hogy sokkal többen foglalkoznak a hagyományos kézműves tevékenységekkel Debrecenben, mint ahányan itt megjelennek. De úgy gondoljuk, hogy így is fontos, hasznos információkat szolgáltat e kiadvány a hagyományőrzők, a természetes anyagokból készített tárgyak iránt érdeklődők számára.
A külföldi érdeklődők tájékozódását angol nyelvű ismertető segíti. Ajánljuk lapozgatását mindazoknak, akik gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoznak, akik szeretik közvetlen környezetükben a hagyományos eljárással és mintakinccsel készített szép használati- és dísztárgyakat, és azoknak is, akik szeretnék megtanulni elkészítésüket.
A itt bemutatkozó alkotók közül csak keveseknek nyújt megélhetést ez a tevékenység. A többség saját maga és környezete örömére, a magyar népművészet, a kézműves hagyományok iránti elkötelezettsége miatt műveli nap, mint nap választott mesterségét. Általuk élnek tovább a magyar tárgyi kultúra hagyományai. Ők azok, akik szívesen beavatják vásárokon, bemutatókon, kiállításokon vagy szakkörökben, műhelyeikben az érdeklődőket is az alkotás, a tárgyformálás titkaiba, gyönyörűségébe. Ezért is érdemelnek megbecsülést, tiszteletet és figyelmet szűkebb pátriánkban és a tágabb Európában egyaránt. Debrecen, 2006. szeptember
Vissza