Kéziratos források az országos Széchényi Könyvtárban 1789-1867

Előszó

A magyar történelemnek alig van olyan korszaka, melyet az elmúlt évszázad történetírása tudatosabban hamisított volna meg, mint az 1789-től 1867-ig terjedő idő. A kor fejlődését a feudális erőknek: a királyi hatalomnak s az egyházi és világi rendeknek e történelmi szakaszban a haladás irányát képviselő polgári törekvésekkel szemben vívott küzdelme determinálja. Osztályharcukban, mint a haladás erőbázisa, a háttérből egyre inkább kilépve, résztvesz az elnyomott jobbágyság és - különösen korszakunk vége felé - a feltörekvő munkásosztály is. A küzdelem sajátos jellegét az osztrák gyarmati elnyomással szemben vívott nemzeti függetlenségi harcunk adja meg. A kornak két súlypontja a Martinovics-mozgalom s az 1848-49-es forradalom és szabadságharc.
Ma, amikor a marxizmus-leninizmus tanításai nyomán megújuló történetírásunk mind sürgetőbb feladata a már ismert források átértékelése s új szintézisek alkotása mellett, új, eddig ismeretlen, sokszor tudatosan felhasználatlanul hagyott források feltárása, szükségesnek tartottuk, hogy az Országos Széchényi Könyvtár gazdag kéziratos anyagából - addig is, míg egész anyagunk „catalogue raisonné"-ja elkészülhet, - e kor kéziratainak jegyzékét nyilvánosságra hozzuk.
Fokozottan indokolttá teszi e kéziratok mielőbbi feltárását, jegyzékünk nyilvánosságra hozatalát az a körülmény, hogy e korszakra esik az abszolút hatalomnak a cenzúra egyre erősebb kiépítésére, minden szabad szó elfojtására irányuló törekvése. Dialektikus egységet képez e törekvésekkel szemben a fejlődő magyar forradalmi gondolat kibontakozása, az antifeudális erők mind gyakoribb irodalmi megnyilatkozása, melyeknek számos dokumentuma éppen a cenzúra miatt soha sajtó alá nem kerülhetett, s melyek közül sokat kézirattárunk őriz. Vissza