Kézikönyv mérgező emberekhez/Újból kiteljesedve

Előszó

Előhang
A bántalmazás, különösen annak rafinált, a magunk számára is nehezen felismerhető, a külvilágnak pedig szinte észlelhetetlen lelki mechanizmusai sajgó sebeket és tartós zűrzavart hagynak hátra bennünk. Nem feltétlenül járnak kék-zöld foltokkal vagy látleletekkel, amelyeket egy „Sose feledd!" feliratú dossziéból később tisztázásképpen visszanézhetnénk, mégis úgy vonszoljuk magunkat napról napra, mint akit ver a sors. Noha érezzük, hogy valami megfoghatatlan rossz történik velünk, nincsenek rá eleinte tiszta szavaink. Megújuló erőfeszítéseink leginkább arra irányulnak, hogy önmagunkat vizsgálgassuk: megint mit rontottunk el, hogyan vagyunk felelősek az ismétlődő abszurd bánásmódért és mit csinálhatnánk jobban, hogy elkerüljük a további konfliktusokat - amikben majd persze úgyis alulmaradunk. De minden belső zakatolás és megfeszített elmemunka dacára az élmény sokáig talányos marad. „Minden éremnek két oldala van", kapaszkodunk a közhelybe, de figyelmen kívül hagyjuk, hogy néz ki ez a két oldal, ha összeeresztjük a krokodilt a hóddal. Izgatott szerelmesből riadtan pillogó, csapzott kis kísértetté válhatunk, motivált dolgozóból zsibbadtan akadozó, kimerült agyvelővé, lelkes szavazóból tehetetlen, frusztrált, függő, dühös, kiszolgáltatott állampolgárocskává. Mindehhez elég néha egyetlen mérgező személy is, aki nevel minket, aki párkapcsolatot kezdeményez velünk, Vissza

Fülszöveg

ELENGEDHETETLEN ÚTMUTATÓ AZ ÉRZELMI BÁNTALMAZÁS TÚLÉLŐINEK
Ebben a kötetben két egymást kiegészítő könyv kerül egyszerre az olvasó kezébe. A két könyv nem kevesebbet ígér, mint hogy a mérgező kapcsolatod egy olyan kaland lesz, amelynek a végén ott vár a régi, szorongásmentes önmagad. Eszköztárat ad a kezedbe, amivel megérted az érzelmileg bántalmazott személyt, felismered a mérgező kapcsolatot, és megtanulsz kilépni belőle. A szerző azt is hozzá teszi, mint az egyik legfontosabb nyereséget, hogy soha többé nem kell bábunak lenned egy pszichopata elmejátékában.
„Vannak emberek, akik mintha egymástól lesnék el a destruktív lélektani technikákat. Mintha létezne egy virágzó, nemzetközi diplomákat osztó központ, a „Bántalmazók Mesterkurzusa". Az ott végzettek arra szakosodnak, hogy számukra vonzó, magas presztízsű, mutatós, erős, derűs, megfelelni vágyó, empatikus embereket, vagy meghódítható, várakozással teli, jobb sorsra érdemes közösségeket hálózzanak be, majd, ha már megszerezték az elkötelezettségüket és az odaadásukat, apránként megfosszák őket a jó tulajdonságaiktól, amikre korábban vágytak bennük, és a pszichés egyensúlyuktól, ami korábban imponált nekik. Mert mohók, üresek, és rettentően irigyek az olyan jó dolgokra, amik belőlük hiányoznak. Egyszerre vágynak is ezekre és szeretnék őket elpusztítani, hogy ne kelljen irigykedniük rájuk vagy szégyenkezniük a hiányuk miatt."
(részlet dr. Bánki György előszavából)
Jackson MacKenzie azért is nagyszerű alkotó, mert nem ragad le valamelyik fejlődési stációnál. A szerző egyszerre megmerítkezik a nehézségekben és kilábal belőlük, miközben folyamatosan bíztat minket a fejlődésre. Arra helyezi a hangsúlyt, hogyan találhatunk ki a labirintusból. Nem akar megúszni semmit, vállalja azt is, ha nem népszerű dolgokat közöl. így egyben ezért aztán új értelmet nyer a két kötet. Egyszerre követjük a szerzőt a saját önismereti útján, és vezet minket ő is végig a miénken. Mindezt átjárja a kellemes, tavaszi fuvallat, hogy még a legfájdalmasabb tapasztalataink is szolgálhatnak minket, ha hajlandóak vagyunk szembenézni az üzenetükkel.
Ennek értékességét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Hozzánk szól, személyes és őszinte. Nem igét hirdet, nem felvilágosít, folyamatosan törekszik az egyre mélyebb önreflexióra és közben a dologtól felvett lehető legkedvezőbb távolságra is.
dr. Bánki György Vissza