Előszó
Midőn könyvem harmadik kiadásának átdolgozásához fogtam, célom volt azt úgy kibővíteni, hogy ne csak az esztergályosok, hanem úgy az egyre jobban tért hódító marógépek kezelői, valamint a gyalu és...
Tovább
Előszó
Midőn könyvem harmadik kiadásának átdolgozásához fogtam, célom volt azt úgy kibővíteni, hogy ne csak az esztergályosok, hanem úgy az egyre jobban tért hódító marógépek kezelői, valamint a gyalu és vésőgépeken dolgozó szakmunkások is megtalálják benne mindazt, amire szükségük van.
Mivel azonban e szakmát, ha nem is tökéletesen elsajátítani, de legalább fontosabb fogásait és elméleti részét megismerni minden géplakatos, valamint gép javítóműhely tulajdonos igyekszik és mert az ipariskolák növendékei és e szakma tanoncai sajnosan nélkülöznek e téren egy könnyen megérthetően szerkesztett kézikönyvet: munkám egyes fejezeteit úgy bővítettem ki, hogy azokkal is megkedveltessem, sőt könnyű szerrel bevezethessem őket az esztergályozásnál, a csavarmenetvágásnál és fogaskerekek készítésénél előforduló számítások, a kések és marók készítésének titkaiba,, akik e téren még vagy kevés, vagy semmi gyakorlatot nem szereztek.
E téren hosszú évek során szerzett tapasztalataim alapján ugyanis arra a meggyőződésre jutottam, hogy egy népies stílusban írott gyakorlati kézikönyvvel lehet csak pótolni azt a hiányt, ami, sajnos, még mindig fennáll a magyar szakirodalomban. Legtöbb szakíró ugyanis arra törekszik, hogy mondanivalóját úgy adja elő, hogy azzal vagy a vele egyenrangú, vagy a még jobban képzett olvasóinak igényét kielégítve, figyelmét magára terelje, de nem törődik azokkal, akik középiskolát nem, vagy csak részben végeztek és így híján vannak a megértéshez szükséges számtani és mértani dolgoknak, melyeket azonban akkor, midőn egyben szaktudásukat is fejleszthetik, szívesen pótolnak, ha mondanivalónkat úgy adjuk elő, hogy azt megérthető magyarázatokkal is kísérjük.
A föntieket előrebocsátva, meg vagyok győződve, hogy helyes úton haladok s mind a két felet kielégítem könyvemmel.
Vissza