Kézikönyv a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátásban részesülők gondozását-nevelését segítő adatlapok használatához

Előszó

A gyermekek védelméről szóló törvényt sokéves munka és előkészítés előzte meg. A területen dolgozó szakemberek, jogszabályalkotók, oktatók, kutatók nagyon sokféle szempontból, tapasztalataikat és ismereteiket felhasználva, egyeztetve, vitatkozva, helyenként harcolva próbálták a gyerekek számára legjobb és legoptimálisabb esélyt nyújtó jogszabályt megalkotni. Ehhez figyelembe kellett venni a meglévő jogszabályi környezetet, a működő gyermekellátó, segítő és gyermekvédelmi hálózatot, a rendelkezésre álló intézményi és szakember-ellátottságot és ennek összetételét, eloszlását valamint a pénzügyi feltételeket és a gondoskodásra szoruló gyerekek és családok igényeit, szükségleteit. A törvény előkészítése és elfogadása idején ezen ismereteknek csak egy része állt a döntést előkészítők és döntéshozók rendelkezésére, mert Magyarországon mindeddig soha nem készült átfogó felmérés, kutatás a potenciálisan vagy ténylegesen veszélyeztetett, krízishelyzetű családokról és gyerekekről, az állami gondoskodás megelőzésének illetve a gondozásnak a hatékonyságáról, sikerességéről, a kliensek, szakemberek elégedettségéről, és a legfontosabb tennivalókról. Ezért sokszor érzelmek, egyedi esetek alapján levont következtetések és vélelmek, helyi sajátosságok vagy éppen részérdekek, ellenérdekeltségek alapján születtek döntések. Ez nem magyar sajátosság, de jól érzékelhető, hogy világszerte, így nálunk is egyre nagyobb igény mutatkozik a tervezhetőség, mérhetőség, ellenőrizhetőség iránt. Elsősorban azokon a területeken volt ez megfigyelhető korábban, ahol a tevékenységek viszonylag egyszerűen kvantifikálhatók, a munkafolyamat és annak fázisai jól mérhetőek, elválaszthatók, ellenőrizhetők és a végtermék sikeressége, használhatósága jól látható. Az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem eredményessége jóval egyszerűbben mérhető, mint például az oktatás, az egészségügy vagy éppen a gyermekvédelem hatékonysága, sikeressége. így a minőségellenőrzés, majd a minőségbiztosítás, értékelés csak később és módszertanilag sokkal nehezebben definiálható módon került a szolgáltatások, ezen belül is a szociális ellátás, a humánszféra területére. Egyre gyorsuló fejlődés indult meg itt is és mára a monitorozás, kimenetszabályozás, evakuálás közismertté váló kifejezések e szolgáltatásokban is. Vissza