Kézfogások szétszóródás után

Fülszöveg

Epilógus helyett
Miért született ez a kötet? Hát nem azért hogy megörökíftiessök magunkat, habár szó ami szó, ez is jólesik. Hanem azért, mert évtizedek távolából nézve ráébredtünk, hogy „kivételes" eset volt a miénk.
Gimnáziumi éveink kezdete egybeesett egy oktatási és tanügyi reformmal. Ennek keretében „a képzés közelebb került a termelő munkához", ami konkrétan azt jelentette, hogy heti egy napot műhelyben töltöttünk, valami szakmával ismerkedve. A mi osztályunk nyomdába járt, a másik lakatosműhelybe, a harmadik asztalosnak tanult, a negyediket nem is tudom. Ez volt a politechnika-ok-tatás 5+l-es szisztémája. (Merthogy a mi időnkben a szombat még tanítási nap volt!)
Ezzel egyidejűleg szűkült a humán tagozatos oktatás. A Rákócziban három reál osztály és csak egy humán osztály indult abban az évben, sokunk emlékei szerint külön „felvételi beszélgetéseken" válogattak össze minket. A hagyományos latin nyelv a szabadon választható kategóriába került, az olasz lett az... Tovább

Fülszöveg

Epilógus helyett
Miért született ez a kötet? Hát nem azért hogy megörökíftiessök magunkat, habár szó ami szó, ez is jólesik. Hanem azért, mert évtizedek távolából nézve ráébredtünk, hogy „kivételes" eset volt a miénk.
Gimnáziumi éveink kezdete egybeesett egy oktatási és tanügyi reformmal. Ennek keretében „a képzés közelebb került a termelő munkához", ami konkrétan azt jelentette, hogy heti egy napot műhelyben töltöttünk, valami szakmával ismerkedve. A mi osztályunk nyomdába járt, a másik lakatosműhelybe, a harmadik asztalosnak tanult, a negyediket nem is tudom. Ez volt a politechnika-ok-tatás 5+l-es szisztémája. (Merthogy a mi időnkben a szombat még tanítási nap volt!)
Ezzel egyidejűleg szűkült a humán tagozatos oktatás. A Rákócziban három reál osztály és csak egy humán osztály indult abban az évben, sokunk emlékei szerint külön „felvételi beszélgetéseken" válogattak össze minket. A hagyományos latin nyelv a szabadon választható kategóriába került, az olasz lett az alternatívája. Végezetül pedig a humán osztály orosz (dupla óraszámú] tagozatos lett. Kötelezően.
Visszatekintve a történetre, elég valószínűnek látszik, hogy tanáraink többsége aggályosnak találta a humán irányultságú képzés visszaszorítását, és kiemelt figyelmet fordított az osztályra. Magasra állították a mércét, de nem a buktatá-sos szelekció szándékával, hanem hogy kihozzák mindannyiunkból a maximumot. Az ő pedagógiai eredményük volt, hogy azután az érettségi vizsgákat kiugróan jó átlageredménnyel tettük le.
Kezükre játszhatott a tanárainknak az is, hogy orosz tagozatosok lettünk. A '60-as évek politikai légkörében ugyanis elég kényes lett volna egy orosz tagozatos kísérleti osztályt kudarcosnak minősíteni. (Hogy milyen légkör? Az asztalos társosztályunk ballagási esete jól rávilágít erre. Ők ugyanis „élt 4 évet" felirattal egy koporsót ácsoltak erre az alkalomra, és elballagtak vele a Mechwarttérig. Ott elakadtak, mert a járdán kis zászlócskákkal integető sorfal állt, és éppen jött egy nyitott autós konvoj, benne Kádár és Walter Ulbricht elvtársak. Ők visszaintegettek az üdvözlőknek, csakhogy az utóbbiak között a társosztály gyászmaskarában vonult fel, vállukon az ácsolmányukkal. A rendőrök azt hitték, hogy Kádár és az NDK-t vezető Ulbricht ellen tüntettek, rögtön be is vitték az egész „gyászoló" osztályt a kapitányságra, koporsóstul. A gimnázium igazgatójának személyesen kellett értük menni, magyarázkodni és a felelősséget vállalni. Ilyen volt a kor.)
Ez a kötet első olvasatra mirólunk szól. Egyúttal persze tisztelgés tanáraink emléke előtt. Mert nem mi, hanem ők voltak rákóczis történeteink főszereplői.
k
Kovács Kikova László Vissza