Kezdő vadászok ABC-je

Előszó

Ma már ötvenesztendősnél hosszabb vadászmúltra tekinthetek vissza. Tanult, tapasztalt vadász vagyok, de valamikor én is csak kezdő voltam s én is örültem, ha valaki valamire megtanított. Vannak ugyan olyanok is, akik nem szeretnek tanulni, akik azt hiszik magukról, hogy ők már kész vadásznak születtek, de az ilyenek okosabban teszik, ha mindjárt félreteszik a puskát, mielőtt még magukban vagy másokban kárt okoztak volna. Tanulni kell a vadászatot is, mint ahogy mindent meg kell tanulni, amit az ember még nem tud, s aki nem akar tanulni, legjobb esetben kontár marad egész életében, de az is megeshetik, hogy olyan hibákat követ el, amelyeket egész életében siratni fog.
Vadász akarsz lenni? Talán azt hiszed, hogy ha válladra akasztod a puskát, zsebedben a vadászjegy, akkor már kész vadász is vagy. Bizony nem vagy az, annyira nem, mint az a kisgyerek sem admirális, aki fejébe nyomja matrózsapkáját, oldalára köt egy konyhakést s úgy kiséri az éren úszó papír hajócskáját. Éppen annyira vagy még attól, hogy vadász légy, mint az a kisgyerek az admirálisságtól. Mert nem a puska meg a vadászjegy teszi a vadászt vadásszá, hanem lelkülete, tudása. Főként azonban lelkülete. Annak a mindennapi robotban elfásult, bekérgesedett léleknek át kell alakulnia, ki kell finomulnia, érzékennyé kell válnia a természet nyújtotta élmények befogadására, a lépten-nyomon útjába akadó titkok megértésére, szóval, jobb embernek, különb embernek kell lenned, mint amilyen eddig voltál. Vissza