Kezdetben (dedikált példány)

Fülszöveg

Akik olvasták mezei András Csodatevő-jét, bizonyára sok hasonlóságot fedeznek majd fel a két kis gyerekhősben, hiszen a Kezdetben tovább rajzolja ennek a furcsa, szorongató világnak látomásos tájait.
Mezei András, az ötvenes évek második felében költőként kezdte pályáját. Költészete szoros kapcsolatban áll prózai munkásságával. Akár első verseskötete az 1961-ben napvilágot látott Torlódó idő, akár a Jószef Attila-díjjal jutalmazott Mulandóság sebei vagy a továbbiak kerülnek kezünkbe, mindig szembetaláljuk magunkat verseiben az epikus fogantatású látomásokkal éppúgy, mint kisregényeiben a lírai képekkel, vonatkozásokkal.
A Kezdetben, amely a felszabadulási regénypályázatunkon jutalmat kapott, a teremtés hat napjára tagolt történet, a felszabadulás utáni pillanatokat rögzíti. A felocsúdás, a megmaradás csodájának varázsa még túlságosan átitatott az elmúlt hónapok szörnyvalóságával, s mint ahogyan a kis Joske szorongva lépi át a volt gettóvonalat, - úgy érzi, egyik lábával még bévül, a másik lábával azonban már kívül áll a körön -, ugyanúgy a környezet is ezt a furcsa kettősséget hurcolja magában, tehát a gyermeknek még mindég szüksége van a csodára, hogy sértetlen lélekkel és szívvel lábalhasson ki véglegesen emlékeiből.
A kötet lírai vonulata határozott ellenpontozása a Csodatevő-nek. Ott a valóság maga a meg nem változtatható kiszolgáltatottság, folytonos halálközelség, s ez a szorító világ oldódik fel a gyermeki képzeletben csodává, tisztul hősivé, elviselhetővé, itt, a Kezdetben valóságképeiben már a bizakodás, a teremtés légköre sugárzik, s erre épülnek a múlt élményei szürrealista álmokként, annak bizonyítására, hogy a lélek csak bonyolultan tud nyűgeitől megszabadulni; még sokáig hurcolja a háborús traumákat. Vissza