Keyboard Kettő

Előszó

Halló, kedves növendékek!
Nagyon örülök, hogy ismét összejöttünk. Remélem, első füzetem nem okozott túl nagy fejtörést, fáradalmakat. Amennyiben így tűnt volna, szeretném kedves tanulóimat egy-két mondattal megnyugtatni:
Egy darab tanulásánál három fázist tapasztaltam. Az első, amikor egy kottát kézbe veszünk, leülünk egy hangszerhez és egy első próbálkozással megpróbáljuk lejátszani a zenedarabot. Így kapjuk az első benyomásunkat róla. Ez legtöbbször jó. (A benyomás! A szerzemény néha nem érdemli meg ezt az értékelést.) Szóval tegyük fel, a darab tetszett. Persze, hogy tetszett, mivel magunk játszottuk, és első hallásra egy globális élményt jelentet számunkra. Egy kívülálló hallgató biztos más véleménnyel lett volna. Mi viszont el voltunk foglalva a hangjegyekkel, a hangszerrel, a hangszínekkel, ritmussal, és így nem volt egy "szabad fülünk", magunkat kívülállóként meghallgatni.
A második fázis, a darab többszörös ismétlése, kigyakorlása, betanulása. Ez a periódus számunkra fáradtságos munkát jelent. Minél többször játsszuk, annál több hibát fedezünk fel játékunkban. Igen, mert most már ismerjük a darabot közelebbről, tudjuk, hogyan lenne helyesen. Dolgozunk a hibák kijavításán. Tehát "egy" fülünk "szabad" lett a játékunk hallgatására. Ne csüggedjünk el - ez a lényeg -, mert egyszer csak elérjük a
harmadik fázist, amikor a darab "elkészült". Hibátlanul megy, még ha éjjel háromkor is kirángatnának az ágyból, le tudunk ülni és lámpaláz nélkül előadjuk a művet úgy, hogy mindenkinek tetszik, - még magunknak is.
Ha fellapozzuk ezen füzet elejét, látni fogjuk, hogy számunkra már majdnemhogy nevetségesen könnyű darabokkal kezdődik. Ezt egy kicsit önmagunk beigazolásának szántam. Talán eszünkbe jut, hogy az első füzetben ezek milyen problémák elé állítottak minket, és lám, most egy enyhe mosollyal az ajkunkon többé-kevésbé lapról olvasni tudjuk.
Amennyiben így van, elértem kitűzött célomat és kívánok jó szórakozást a "Keyboard kettő"-höz. Vissza