Biogeográfia

Előszó

A földrajzi burok fejlődése során, 3,78 milliárd évvel ezelőtt a földtörténeti őskorban megindult a Földön a szerves élet fejlődése, amely a földtörténet bizonyos időszakaiban dominánssá vált. A több mint 3 milliárd évig tartó prekambriumban a víz fotolizise és az intenzív fotoszintézis révén fokozatosan nőtt a légkör oxigéntartalma, lassú fejlődés indult meg az élővilágban. A prekambrium jellemző élőlényei kezdetben a prokaryóta szervezetek voltak, melyek 1,5 milliárd év óta az eukaryota egy, majd többsejtű lényekkel egészültek ki, s csak a kambriumban (0,58 md évvel ezelőtt) jelennek meg soksejtű szervezetek, közöttük korallok, csigák és őshalak. A földtörténeti ókorban már a szárazföldi növények (szilúr-devon), a kétéltűek és rovarok (karbon), valamint a szárazföldi hüllők (perm) is gyarapítják az élővilágot. A mezozoikum a nyitvatermő növények (triász), az ősmadarak és őshüllők (jura), valamint az első zárvatermő virágos növények (kréta) megjelenésének időszaka. A kaiinozoikumban már a háziállatok ősei és az ember is megjelent, s fokozatosan kialakult a mai élővilág. Az élővilág fejlődése tehát mindig szorosan kapcsolódott, és kapcsolódik ma is az élettelen (szervetlen) szféra fejlődéséhez.
Az élővilág (növény- és állatvilág) földrajzi elterjedésével, illetve az élővilág és a szervetlen szféra kapcsolatának kutatásával a biogeográfia foglalkozik... Vissza