Mostanában fekete lovakkal álmodom (dedikált példány)

Fülszöveg

Ketykó István a Nógrád megyei Szügy községben született 1946. november 27-én. Édesapja cipész mester volt, de nem ismerte, mert az még születése előtt pár hónappal szívbetegségben elhunyt. A szegény családban ő volt a hatodik gyermek. Özvegy édesanyja szabad kéményű, petróleumlámpával világított kis bérelt házikóban nevelte fel a jól tanuló legkisebb fiát. Onnan vezetett útja -mint a mesében - egykori iskolaigazgatója, Papp Győző segítségének köszönhetően a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumba, ahol 1965-ben szerzett érettségi bizonyítványt. A továbbtanulásról azonban a család rossz anyagi helyzete miatt le kellett mondania, ezért a MÁV-nál helyezkedett el. Húsz éven keresztül - ún. vonali tartalékosként - forgalmi szolgálattevő beosztásban dolgozott. Négy vasúti vonal állomásain teljesített szolgálatot, majd öt éven keresztül a budapesti vasútigazgatóság személyzeti és munkaügyi osztályán alkalmazták munkaügyi főelőadóként.
Közel tizenkét évig köztisztviselőként, a Nógrád... Tovább

Fülszöveg

Ketykó István a Nógrád megyei Szügy községben született 1946. november 27-én. Édesapja cipész mester volt, de nem ismerte, mert az még születése előtt pár hónappal szívbetegségben elhunyt. A szegény családban ő volt a hatodik gyermek. Özvegy édesanyja szabad kéményű, petróleumlámpával világított kis bérelt házikóban nevelte fel a jól tanuló legkisebb fiát. Onnan vezetett útja -mint a mesében - egykori iskolaigazgatója, Papp Győző segítségének köszönhetően a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumba, ahol 1965-ben szerzett érettségi bizonyítványt. A továbbtanulásról azonban a család rossz anyagi helyzete miatt le kellett mondania, ezért a MÁV-nál helyezkedett el. Húsz éven keresztül - ún. vonali tartalékosként - forgalmi szolgálattevő beosztásban dolgozott. Négy vasúti vonal állomásain teljesített szolgálatot, majd öt éven keresztül a budapesti vasútigazgatóság személyzeti és munkaügyi osztályán alkalmazták munkaügyi főelőadóként.
Közel tizenkét évig köztisztviselőként, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ Rétság Városi Kirendeltségének főmunkatársaként tevékenykedett egészen 2004. március 18-áig, amikor is korengedményes, öregségi nyugdíjba vonult.
Nős - három gyermeke van : Ágnes (34), István (25), Valéria (22) évesek. Felesége, Radnai Judit pedagógus. A Dunakanyarban, Verőcén élnek. Az újságírói műfajban 1968-óta dolgozik- MÚOSZ-stúdiót 1989-ben végzett.
Verseket 1976 óta publikál - az ország szinte valamennyi napi, -hetilapja; (megyei és országos lapok, folyóiratok); egy eszperantó folyóirat, valamint egy magyar nyelvű szlovák női magazin közölte verseit. Elhangzottak versei a Magyar Rádióban, valamint a miskolci Irodalmi Rádióban. Alapító tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak, valamint a rétsági Spangár András Irodalmi Körnek.
Eddig huszonöt szépirodalmi antológiában olvashatók versei.
Első önálló verseskötete Ima bocsánatért címmel 2000-ben jelent meg a nyíregyházi Rím Könyvkiadó gondozásában. Vissza