Kettős bilincsben

Fülszöveg

Ajánlom könyvemet mindazoknak, akik voltak már nehéz helyzetben (tehát mindenkinek), és kiábrándultak az emberekből, elvesztették hitüket, súlyos depresszióba estek. Mondhatom, nekem is kijutott az életet megkeserítő eseményekből, és találkoztam fölöttébb sok olyan emberel, aki rossz parancsokat teljesített, vagy önként állt a rossz oldalára. De legalább beláttam: a rossz dolgokból is van kivezető út, és van cél: a megbékélés.
Életutam alapján azt is kijelenthetem, hogy mi, magyarok mindent tragikusabban látunk, mint ahogy azok megtörténtek. Remélem, hogy a könyv elolvasása után igazat adnak nekem, mindent lehet a jobb oldaláról is nézni. Mindenütt akad egy-egy segítő kéz, s mindenütt értékelik, ha az ember siránkozás helyett teszi, ami tehetségéből kitelik. Ha nem így lett volna, talán túl sem élem a rossz élményeket. Természetesen sohasem szabad megbékélni az embertelen viszonyokkal, az olyan helyzetekkel, amelyekben méltánytalanságok érik a magatehetetleneket, öregeket, gyerekeket. De ez a parancs a világra vonatkozik. Saját életünkben le kell zárni a történeteket, nehogy vég nélkül kínozzanak bennünket. nem egyszerű feladat, mivel fájdalmas történeteinket sokszor úgy mondjuk el, mintha tegnap esett volna meg velünk. Ami lehet, hogy a hallgatóságnak jó, annak azonban, aki átélte, hát nem biztos, hogy egészséges. Különösen akkor, ha úgy véli, "az egész világ összeesküdött ellene".
Ilyen nincs. Csak ilyen-olyan emberek vannak. Velük állunk szemben, ők állnak mellettünk. Olvasás közben tapasztalni fogják, hogy életem szereplőit nevükön nevezem, de nem azért, hogy bántsam őket, hanem közös megbékélésünk érdekében siettessem lelkiismeretük ébredését. Lehet, hogy naiv elképzelés, de hiszem, hogy a lelkiismeret olyan emberi tulajdonság, amely kiirthatatlan belőlünk. Vissza