Kettőnk évszakai (dedikált példány)

Fülszöveg

Báti Zsuzsa - a rutinos újságíró -, nem csak a körülötte zajló életet éli, érzi és írja, hanem versrendszerbe kényszeríti a benne zajló magánvilágot is.
A kettőnk évszakai nem egy befejezett lírai megnyilvánulás, nem egy költőileg is rögzített élettéma válogatott összegezése, csak egy szerelem éve, a tavasz akarásaival, a nyár perzseléseivel, az ősz avartitkaival, a tél mindent takaró hógörgetegeivel. Elmúlt? Szunnyad még mag a tél subája alatt? Erre nem kapunk választ - talán az alkotó maga sem tudja. Talán önkénytelenül csillan fel a versekben a remény és a bizakodás.
A természet imádata egybeolvas a szerelemmel. Báti Zsuzsa képtelen kettéválasztani az érzéseket és a fogalmakat. Nem is akarja. Talán akkor is egybekényszerítené őket, ha egymáshoz semmi közük nem lenne. De a kedves fa lesz, hold lesz vagy felhő; zivatar, szélcsendes táj, vagy napmeleg a szerelem.
Báti Zsuzsa hangja nem megszokott. Az újszerű mondanivaló mégis őrzi a verstörvényeket: a szerző nem lép ki önmaga kereteiből a látszat kedvéért. Mondanivalója világos, érthető, szívvel- és kézzelfogható. Nem azért ír, hogy megdöbbentsen vagy elkápráztasson, hanem hogy őszintén rögzítse a belső rezzenéseket, neszeket. Tiszta tükörkép itt minden költemény.
Rutinos, magabiztos, helytálló költészet Báti Zsuzsa költészete, méltán járul hozzá a szlovéniai magyar nyelvű irodalom lassú, de biztos kibontakozásához. Vissza