Kettesben a tragédiával

Szerző

Hegedüs Géza

Budapest

'Hegedüs Géza: Kettesben a tragédiával ' összes példány

Kiadó:	Szépirodalmi Könyvkiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1969
Kötés típusa:	Vászon
Oldalszám:	461 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	20 cm x 11 cm
ISBN:

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

A regény főszereplője, egy tehetséges fiatal színésznő, 1954-ben megkapja Az ember tragédiája Éva-szerepét, s a könyv nélkül tudott drámát olvasva, minden színhez a maga életéből társít eseményeket, helyzeteket és hangulatokat: újra átéli a saját múltját. A történet egyidejűleg játszódik egy vidéki város forró augusztusi napján, s az 1944-54 között eltelt évtizedben - kalandos életutat, szerelmeket és csalódásokat, pátoszt és tragédiákat s főképp a személyi kultusz éveit idézve -, a háttérben pedig az emberiség évezredei peregnek le. A regény címének tehát több jelentése van.
A Kettesben a Tragédiával tizenkettedik elkészült darabja az Európa közepén c. regényciklusnak. S akárcsak a többi regény, ez is önmagában megálló, zárt kompozíciójú mű, de jó néhány alakját már ismerheti az olvasó a ciklus korábbi regényeiből, itt, természetesen, az utak tovább vezetnek, a jellemek tovább formálódnak, s változik a jellemek tudatvilága is, hiszen az egész regényfolyam legfőbb... Tovább

Tartalom

Be van fejezve a nagy mű, igen	5
Ah, élni, élni: mily édes, mi szép!	15
Küzdést kívánok, diszharmóniát	32
Neked silány szám, nékem egy világ	48
Ha megjössz, szíved e szűn menhelyet lel	63
Van a léleknek egy erős szava	79
Csináljatok most már komédiát!	107
S nem ott van-é helyem, ahol te vagy?	119
Unott lesz holnap, ami elragad ma	126
A glória ha lassan elveszett	143
Nem vagy-é eretnekségben rosszabb a pogánynál?	153
A kor folyam, mely visz vagy elmerít	161
Mi akkor a magasztos, nagyszerű?	167
Édes vetés, fanyar gyümölcs	188
Kifáradtam - pihenni akarok	280
Méltó gyanúba jössz te is	293
János, nekem szükségem volna pénzre	301
Nékem harc jutott csak, nem dicsőség	342
Le kell szállnunk a nép nagy rétegéhez	380
Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!	410
Köz cél felé társ már most minden ember	417
Őrjöngő röptünk, mondd, hová vezet?	451
Hol a halál néz ránk üres szemekkel	453
Sokat tanultam álomképeimből	457
És bízva bízzál	460