Kétszáz éves az atyhai templom

Előszó

Az évfordulók a megemlékező ünneplés mellett arra alkalmasak, hogy a résztvevők és az esemény érdekeltjei egyúttal számba vehessék értékeiket, az elveszett és megőrzött javakat, de ugyanakkor jók arra is, hogy a megfelelő tanulságok levonása után megszülessenek a jövőre, pontosabban: a kérlelhetetlenül és azonnal bekövetkező hétköznapra érvényes, az értéket őrző és értékeket teremtő cselekedetek alapgondolatai.
Atyha jelenleg álló temploma kétszáz éves ebben az esztendőben. Történelmi távlatban nem is olyan jelentős ez a két évszázad, de itt, Közép-Európában, Erdélyben ez idő alatt igencsak hosszú eseménysorozatnak lehettünk szereplői és leggyakrabban áldozatai is. Természetes, hogy a Székelyföld, és benne ez a falu, nem lehetett kivétel: átvonult rajtunk a történelemmé szelídülő idő és mély nyomokat hagyott tájon, emberen egyaránt. A templom léte feltételezi, hogy falu tartozzék hozzá és a falu is létezésével követeli meg, hogy méltó hajlék szolgáljon az Úrnak házául. Ilyen vonatkozásban a templom nélkül nem beszélhetünk a településről, és ekkor: a templom ünnepe a falué is egyben.
A Mária-Magdolna-búcsúhoz (a névnap július 22-én, a búcsú - hagyományosan - a következő vasárnapon van) kapcsolódó megemlékezésre készítettük el most ezt a szerény dolgozatot, és a gyarló emberi emlékezet meghosszabításaként adjuk át az Olvasónak, hogy látván az ezelőtti emberek kezenyomát, áttanulmányozván a néhol csak töredékesen idézhető feljegyzéseket, némiképp reménnyel is merítkezvén léphessen át a harmadik évezred küszöbén, bízva abban, hogy: falunak, templomnak egyaránt lesz folytatása, itt, ezen a helyen. Mert ideje van van ugyan az ünneplésnek, de ideje van - talán utolsó órája - az út megkeresésének is, amelyen Istenben bízva, csak saját erővel találhatjuk és tarthatjuk meg a helyes irányt - ma, holnap, holnapután, ünnepnapon vagy hétköznapon egyaránt. Vissza