Kéthelyi krónika

Előszó

Az ember életében huszonöt esztendő szerencsés esetben egyharmadnyi életet, tanulást, munkát, öregkort jelent, aszerint, hogy kinek melyik harmadrész jutott. Egy faluközösség életében, fejlődésében kevesebb huszonöt év. Mégis Kéthely község 1945-1970 közötti időszaka a visszatekintő krónikásnak, az ott élőnek és elszármazottnak egyaránt, az építés és gyarapodás, az anyagi és szellemi gazdagodás, a reális igényesség negyedszázadát jelenti. Embert és közösséget formáló, a szellem és izom erejét próbára tevő, a sok gond és gyötrődés, a megnyugvás és boldogulás, az öröm időszaka volt ez. Új kor kezdete, új társadalom alakítása, melyben az emberiesség, a közös ügy szolgálata volt az uralkodó, sokszor az emberi butaság átmeneti győzelme ellenére is. Az egyén és a társadalom érdekében alakítottuk, építettük szűkebb közösségünket és szocialista társadalmunkat. Hat éves korom óta éltem Kéthelyen, ismertem meg a szőlőhegy szép ívű dombjait, a falut, innen mentem hat évesen először a Balatonra - lekésvén a vonatot - gyalog. Most emlékeimben szépek az öreg iskola első tanítási napjai, amikor kis elsősként a hóviharban dermedt félelemmel gyalogoltam haza Boglyasba. Itt tanultam meg az ember számára szükséges elemi ismereteket, ezekben az években lett az enyém a falu s lettem kéthelyi. Közben jött a háború, amely először csak az újságok lapjain, az itt-ott szóló telepes rádiókon, a kedvesnővérek mozijában vetített filmhíradókon át jutott el hozzánk. Aztán a SAS behívók a kéthelyi otthonokból is sorra szólították el a férfiakat. A szabadságra hazajött katonák, az elesett honvédek halálhíre egyre kegyetlenebbül hozta tudomásunkra a háború borzalmait. Nehezebb és nyomasztóbb lett az élet, s hogy még kegyetlenebb legyen, ne csak a katonának, a munkaszolgálatosnak, az elhurcoltaknak, hanem mindenkinek, gyermekeknek és időseknek, ide is eljött a háború. 1944. december 5-én kora délelőtt Marcali felől az 57. szovjet hadsereg 6. gárda-lövészhadtestének katonái különösebb ellenállás nélkül átvonultak a falun és a dombok szélső peremén, Balatonkeresztúr és Szentgyörgy irányába. Csak néhány szovjet katonát láttak a falusiak. A Nagykanizsa és környéke védelmére megtervezett és kialakított Balaton keresztúr- Marcali - Mesztegnyő-Nagybajom-Barcs frontvonal megmerevedett és 1944. december 8-tól 1945. március 30-ig, nagypéntekig itt húzódott az utolsó erőlködéseit nyögő német-magyar „védelmi vonal". Itt a faluban, a kertek alatt, a szőlőhegyekben s kint a pusztán, a nagybereki síkságon. Vissza