A kések, jaj, a kések meddig érnek? | 8 |
A szomjú földben tóvá nő a víz | 56 |
Akarják: értük veszítsem magam | 44 |
Apám, múlásod építi halálom | 33 |
Attól félsz, ami van, én a tűnőtől | 26 |
Csak annyi csendet, hogy a rend kihajtson | 61 |
Csak embert űz sebtelen fájdalom | 37 |
Csont kíván, csont, már húsomat lerágja | 49 |
Dobálj követ, kést, bár a semmin át | 63 |
E föld hamuval permetes virágzás | 17 |
Elküldtelek - a vágyat vágyni hagytam | 1 |
Elönt az ár, zöld kése torkodon | 46 |
Én, te: kettő; mi ketten harmadik | 32 |
Én tested bársonyába öltözöm | 28 |
És négyzetemben, mely hív alkotásra | 62 |
Ez az évszak értelmünkre halálos | 31 |
Fájdalom! ó boldog termékenységem | 24 |
Fejsze fejed lágy férgek rút rokona! | 21 |
Gőgöm riaszt? A rettegés virágát | 41 |
Gyönyörködni! Nap-Föld! Halandó páros! | 49 |
Gyűlöljetek! - bár félelem vacogtat | 2 |
Ha hozzám nem térsz meg, ki hagytalak | 27 |
Halál kacérságától szépek sápadt | 35 |
Ha már meddő a rejtek-fájdalom | 59 |
Hasítja húsod magad-rettegése | 43 |
Hasonlítasz. Ellened nincs virág | 52 |
Határaim! Drága kiterjedésem | 38 |
Ha visszatér a tél szemed belei | 39 |
Hitben újra mondom? S újra ugyanazt? | 50 |
Homályos a szó? Csak a tér a sötét | 54 |
Kék időből a gyűlölet kiválaszt | 58 |
Kérdésekkel kereslek, meg igékkel | 23 |
Kés ne vezessen bármi halált hal | 11 |
Kéthátú életünkben átkarollak | 51 |
Két márvány-ember egymásnak feszül | 18 |
Ki csóknak testet adsz, szavaknak formát | 15 |
Kifosztanak. Mi voltam és lehetnék | 34 |
Ki süllyedő vagyok jóságra bénán | 19 |
Ki vagy te? S kinek? Dolog, mint a többi? | 53 |
Konok apám én megfeszítelek | 4 |
Kötődni kényszerítlek, köt a Semmi | 30 |
Látod? Már ez a szörnyű szerelem kell | 29 |
Mert nem akartalak, csak a dúlt mély | 13 |
Mert visszatér, kiben rejtőzve élek | 5 |
Mint asszony méhe vénre szűkülőben | 20 |
Nem hittem volna, hogy a gyűlölet | 64 |
Ne múljon el az az éj, ami nem lesz | 12 |
Ó, barátom, aki szüntelenül | 9 |
Pattog a mész - csontjaid bőr mutatja | 36 |
Porcelánemberkék iszonyú gőgje | 57 |
S nemcsak mögöttünk áll a tenger vasban | 14 |
Soványodok már. Kenyérért, sóért | 55 |
Színekre gondolok most, tűnj szorongás! | 45 |
Tűn út az út: feledni, ami fájhat | 16 |
Tavasz és tél foltjaiból: a földem | 42 |
Téged múlásom illata nem érint? | 25 |
Tenger partját marja, tengert part szorít | 3 |
Testedben húsom öntudatra kel | 7 |
Tőled - hozzád: szórnak az utazások | 6 |
Tőlem törvényt barátaim? Bolondság! | 10 |
Vesztésre állunk. Megjelölt lapokkal | 60 |
Világok rendezőnek, bent belek | 48 |