Kétfelé nyitott szem/Egyetemes magyar felelősségtudat

Előszó

Részlet
"Bevallom, hogy előadásom tárgya a szokásosnál és szükségesnél sokkal jobban meggyötört. Első gondom mindjárt a cím körül adódott. "Hogyan látják Magyarországon a Nyugaton élő magyarságot és mit várnak tőle?" Ez a kérdőmondat - talán szándékosan? - kissé elmosódott, rejtőzködő, hiányzik a határozott alany! "Kik" látják és "kik" várnak tőle valamit? A kérdést mindenképpen két részre kell ugyan bontani, ám a gond mindkét félre érvényes: a kérdésfeltevés vajon az átlag honi polgárra vonatkozik? Vagy a gondolkodásra hajlamos értelmiségi magyarra? Tovább szűkítve a kört: az időben és térben távolabbra látókra, a múlthoz és a magyarsághoz felelősen kötődők vékony táborára? Netán a hivatalos Magyarországra?
Olvasható nyoma egyáltalán nincs annak, hogy a polgárok összessége, az átlag magyar miként látja a nyugati magyarságot. Így csak következtetni lehet arra, hogy az ötvenhatosok sűrűbb hazalátogatása révén róluk kialakult kép semmivel sem több, mint amit a hazalátogató maga is demonstrálni szeretne: a jólétben és szabadságban élő emberek képzetét kelti a szűkebb és a tágabb környezetben. A kialakult kép valójában a jóléti társadalom képe, benne tehát nem a szórványmagyarság, hanem az őt befogadó társadalmak általános jellege dominál. Ezt a képet színezték át, a korábbi években élénkebb, majd az ötvenhatos drámai sokk után elmosódó és egyre fakuló színekkel a magyar politikai emigráció tevékenységéhez fűződő várakozások, remények és illúziók." Vissza