Kételyek és kételkedők

Előszó

Részlet a könyvből:

Sokszor, ahogy megyek az utcákon, vagy hosszú vitákba indít az idő s ezek vérző kínokat hoznak ki emberi szívből és értelemből, úgy látom, mintha az élet rapszodikus vonásokkal kérdőjeleket írna ruhára, modern- és régire, népviseletre, különben nemes érzések szívtérképére, cselekvésmódokra, rongyokra és diákegyenruhákra s gondokkal megterhelt fejekre . . .
Ezek ábécéje, hol tudományos, hol idegennyelvű, ékírásos, ecsettel megírt, kottára másolt, vagy egészen közönségesen - az élettől szerkesztett. _ Istent keresik. Őt kérdezgetik fordulók szegletköveire ülve. De a lélek finomművű iránytűjébe közben - homokot szórt az élet. Ezért nem mutat pontosan.
Ez a könyv úgy született, úgy íródott, amint a ma embere, néha fölényesen, néha aggódva, nem egyszer véresen, adja ki magából kételkedéseit, vagy kérdéseit.
Az élet írta. Ezért néha keménynek, túlságosan valóságízűnek, talán kíméletlennek is tetszik. Emberek szólalnak meg benne. Istent kérdezik s ezeket a kérdéseket és kérdezőket szedik hátukra a könyv lapjai. Üzeneteit inkább hazai tájakra küldi, nem a másik tábor felé. A választ általában az irodalom olvastatóbb borítékjába teszi, hogy ők, kik alatt kissé megmozdult a föld és recseg a hit rosszul megalapozott építménye, maguk előtt lássák kérdéseik filmvásznát s rajta azokat a nyomokat is, amikből könnyen kételyt teremt a játékoskedvű vigyázatlanság, vagy a túlságos megterhelés.
Az ember csendben lapozgatja, elvonul előtte egy kételkedő arc, az élet egy darabja, közben magára is ismer, aztán elgondolkodik ... Megköszöni a hitet, amit ingyen kapott, értelmesen óvja, erősíti, vagy, ha kételyekkel szórta tele a vigyázatlanság és a rászakadó élet, verejtékezve siet, hogy visszaszerezze, mert hit nélkül ember nem élhet!
Hiszem, hogy Krisztus arca, mely minden sor mögött meghúzódik, győzelmes biztonsággal áll majd a hivő elé, aki meghallja még a legzajosabb világlármában is a bíztató tanítást:
Bízzatok, Én meggyőztem a világot! Vissza