Kétéltűek, hüllők

Előszó

Kiss J. Botondot válójában csak írásaiból ismerem - néhány futó találkozástól eltekintve földrajzilag, és a biológián belül szakmailag is, távolról figyeltük egymás eredményeit. Érthetően meglepett hát a felkérés: írjak néhány soros ajánlást kötetéhez. Végiggondolva indokait, nem maradt meggyőző ellenérvem; vállalkoztam a valóban megtisztelő feladatra. Könyvét egyébként útjaim alatt, túráim után magam és gyermekeim okulására mindenképpen használtam volna, és így, kéziratban, a formálódó, formálható gondolatok forrásvidékén még frissebb, izgalmasabb élményt ígért. Valóban nem bántam meg, hogy egyik első útitársául szegődtem, és biztos vagyok benne, mások sem csalódnak majd azok közül, akik mindenkor vele tartanak, míg csak akár egyetlen példány is „él" még ebből a könyvből.
A fejezeteket olvasva élesen és világosan kirajzolódnak azok a szakmai erővonalak, melyek metszéspontjában a kézirat megszületett: A Duna-delta és Dobrudzsa - a szerző munka- és a szó legszorosabb értelmében vett vadászterülete - egész Európában párját ritkítóan gazdag kétéltű- és hüllőfaunát őriz. A Deltában dolgozó ökológusnak akarva-akaratlan követnie kellett ezeknek a szervezeteknek a zsákmánykénti és zsákmányolókénti szerepét az életközösségeket összetartó táplálkozási láncolatokban, a természetes vagy éppen mezőgazdasági ökológiai rendszerekben. A terepbiológus szakmai kötelességének tekinthette a kétéltűeket és a hüllőket övező tudatlanság felszámolásához, a tévhitek dzsungelének irtásához való cselekvő hozzájárulást. Vissza