Kétéltűek a barlangban

Előszó

A haszon nélkül való dolgokat Baras a központi vendéglő kerthelyiségében elmondott híres beszédében említette először, egy meleg júniusi délutánon. Zöldre festett székeken ültek, két összetolt bordázott asztalnál, csendben figyelték az izzadt hátú pincért, amint egy kancsó bort és meleg szódavizet rakott az asztalra, forgatták kezükben a poharakat, és ekkor Baras így szólt:
- Itt maradunk heten, hogy erőnkhöz és tehetségünkhöz mérten megostromoljuk a tudomány bástyáit, és megmásszuk a tudás meredek hegycsúcsait. A reszelőket megtisztítottuk a fényes vasportól, s a fiókokba zártuk őket, a kulcsot a szögre akasztottuk, s ahelyett, hogy napi nyolcórás munkával pénzt keresnénk, és jóízűen röhögnénk a hülye vicceken, könyveket fogunk cipelni, és tenyerünkön megpuhul majd a bőr. Ne higgye senki, hogy ez könnyű lesz, nagyon meredekek ám a tudás hegycsúcsaira vezető utak, bizonyára lesz olyan is közülünk, aki már az első lépésnél kifullad, és visszatér a kopott reszelőkhöz, és megint fekete lesz a körme, meg olyan is lesz, aki csalódni fog, és megráncosodik tenyerén a bőr. Ezzel számolni kell, mert ez elkerülhetetlen. Annyit azonban megtehetünk, hogy jó előre felkészülünk, nehogy a buktatók összetörjenek bennünket. Az embernek bonyolult, makacs, sokszor ellenséges környezetben kell megbirkóznia fennmaradásáért. Szaporítani kell hát a gondolatokat, mert a gondolatok megváltoztatják a legközönségesebb tárgyak halmazállapotát, és keményre döngölik a földet, ahonnan az elegánsan formálható közegekbe lehet rugaszkodni, és itt megmutatkoznak az értéktelen dolgok értékei. Értékelni kell az értéktelen dolgokat, és hódolni kell tüntető haszontalanságuk előtt, mert egyedüli mentség, ha valaki haszon nélkül való dolgot csinál, hogy őszintén csodálja azt. Így mindenkor visszatérhet az elegánsan formálható közegbe, mert azt senki el nem veszi tőle, mivel az emberek nem tudják, hogy szükségük van rá, vagy legalábbis nagyon kevesen tudják. Valahol azt olvastam, hogy a királyoknak és a hegyeknek csak az a feladatuk, hogy álljanak és létezésükkel figyelmeztessék az embereket az örök értékekre. A síkságot meg lehet művelni, a folyók hátán hajók járhatnak, és ha nem volnának hegyek, az emberek azt hinnék, hogy minden lapos és praktikus ezen a világon. Esetleg megemlíthetem még a kaktuszokat, amint ronda, kinyújtott karjaikkal a sivatagba szúrnak, bár félek, egyszer majd egy undorító tar koponya mégis a fülembe súgja, hogy a kaktuszok gyökeréből már évszázadok óta kenyeret gyúrnak a spanyol-indiánok, és sikerrel kúrálják vele a gyomorsavtúltengést meg a gyomorfekélyt. De akkor is... Az embernek szilárd pontokra kell építenie a saját világát, csak úgy tudja valamiképpen megvédeni magát. Mindenkinek kell, hogy legyen saját világa, és azt csak haszontalan dolgokból lehet felépíteni, mivel ma már csupán a haszontalan dolgok szilárdak. Amint valamiben értéket fedeznek fel, az megszűnik szilárdnak lenni. Vissza