Két választás Csehszlovákiában

Fülszöveg

1938. szeptember 29-i müncheni egyezmény nem csak a szu-détanémet területek elvesztését jelentette a csehszlovák állam számára, hanem végzetes következményekkel járt az ország politikai berendezkedésére is, s döntő mértékben hozzájárult a demokratikus jogrend leépítéséhez az ún. második Cseh-Szlovák Köztársaságban. Paradox módon ekkor valósult meg Szlovákia és Kárpátalja Prága által közel húsz éven át elutasított autonómiája, s ekkor választották meg a két autonóm tartomány törvényhozását, a szlovák országgyűlést és a kárpátukrán szojmot.
Évekkel korábban, a parlamentáris demokrácia keretei között még mind a szlovák, mind pedig a ruszin autonómia a demokrácia és Csehszlovákia egységének fő letéteményese lehetett volna. A Szlovákiában és Kárpátalján hatalomra jutó, a nemzetiszocialista Németországtól inspirált és abban támaszukat látó politikai erők azonban a központi hatalom meggyengülését a többpártrendszer felszámolására és politikai ellenfeleik félreállítására használták fel.... Tovább

Fülszöveg

1938. szeptember 29-i müncheni egyezmény nem csak a szu-détanémet területek elvesztését jelentette a csehszlovák állam számára, hanem végzetes következményekkel járt az ország politikai berendezkedésére is, s döntő mértékben hozzájárult a demokratikus jogrend leépítéséhez az ún. második Cseh-Szlovák Köztársaságban. Paradox módon ekkor valósult meg Szlovákia és Kárpátalja Prága által közel húsz éven át elutasított autonómiája, s ekkor választották meg a két autonóm tartomány törvényhozását, a szlovák országgyűlést és a kárpátukrán szojmot.
Évekkel korábban, a parlamentáris demokrácia keretei között még mind a szlovák, mind pedig a ruszin autonómia a demokrácia és Csehszlovákia egységének fő letéteményese lehetett volna. A Szlovákiában és Kárpátalján hatalomra jutó, a nemzetiszocialista Németországtól inspirált és abban támaszukat látó politikai erők azonban a központi hatalom meggyengülését a többpártrendszer felszámolására és politikai ellenfeleik félreállítására használták fel. Ilyen körülmények között már az autonómia és az autonóm parlamentek megválasztása sem a demokrácia ügyét szolgálta, hanem a totalitárius szlovák és kárpátukrán államiság kiépítésének útját egyengette.
A kötet elsőként tesz kísérletet a két választás történetének, azon belül is elsősorban nemzetiségi vonatkozásainak a feldolgozására. Szerzője a történéseket elsősorban a felvidéki, illetve a kárpátaljai magyarság szemszögéből vizsgálja. Ugyanakkor nem szorítkozik kizárólag a magyar kisebbség szerepének az ábrázolására, már csak azért sem, mivel a magyarság csupán az egyik, az első bécsi döntést követően pedig már nem is a legnagyobb lélekszámú kisebbsége volt az autonóm Szlovákiának és Kárpátaljának. A két választás legnagyobb konfliktusforrását - a többpártrendszer felszámolása és a választások egypárti jellege mellett - ráadásul nem is feltétlenül a magyar kisebbség és a hatalom közötti konfrontáció jelentette, sokkal inkább a szlovákiai ruszinok önálló választási részvételének a meghiúsítása, Kárpátalján pedig az ukrán-ruszin szembenállás. Vissza