Két sír

Előszó

Részlet a könyvből:
"Az ibolyakék szemű nő a kezét ballonkabátja zsebébe mélyesztette, lassan ballagott a Central Park fái alatt. A bátyja mellette lépkedett, és nyugtalan tekintettel nézegetett körbe.
- Mennyi az idő? - kérdezte már sokadjára a nő.
- Pontosan hat.
Enyhe novemberi este volt, a lenyugvó nap árnyékfoltokat vetett a széles pázsitra. Átkeltek az East Drive-on, elhaladtak Hans Christian Andersen szobra mellett, és felsétáltak egy enyhe emelkedőn. Aztán - mintha hirtelen ugyanaz jutott volna eszükbe - egyszerre megtorpantak. Előttük, a víztározó nyugodt tükrének túlsó partján ott állt a Kerbs Memorial csónakház. Szinte apró játékmodellnek tűnt az Ötödik sugárúton sorakozó toronyépületek háttere előtt. Képeslapra kívánkozóan festői látványt nyújtott a vérvörösre színezett égboltot visszatükröző tó a mozdulatlan vizet hasító kis hajómodellekkel, melyeket vidáman rikoltozó gyerekek figyeltek. Két felhőkarcoló között egy résben épp felbukkant a felkelőben lévő telihold.
A nő szája kiszáradt, és összeszorult a torka. Szinte fojtogatta a kis édesvízi gyöngysor, amelyet a nyakában viselt. - Judson - szólalt meg. - Nem vagyok biztos benne, hogy végig tudom csinálni.
A bátyja bátorítóan megszorította a karját. - Minden rendben lesz.
A nő hevesen dobogó szívvel körbepillantott. A tó partjánál húzódó alacsony mellvédnél egy hegedűs játszott. A csónakház előtti padok egyikén egy fiatal pár üldögélt, teljesen belemerülve egymás társaságába. Mellettük pár lépéssel egy rövid hajú, erős testalkatú férfi a Wall Street Journalt olvasgatta. Sétálók és kocogók haladtak el kis csoportokban. A csónakház árnyékában egy hajléktalan férfi készült éjszakai nyugovóra térni.
És a tó partján állt ő - egy mozdulatlan, vékony alak, hosszú, világos színű, elegáns kabátban. Szőke haját platinára fakította a lenyugvó nap fénye."
Vissza

Fülszöveg

Vajon létezik-e hős, ha úgy tetszik, akcióhős, aki nemcsak mérhetetlenül intelligens, a végletekig kitartó, hanem a maga hűvös eleganciájával egyszerre titokzatos és rettentően vonzó is, ráadásul mindent túlél? Aloysius Pendergast különleges FBI-ügynök biztosan ilyen. Ez alkalommal a pokol legmélyebb bugyrait kénytelen végigjárni, hogy fényt derítsen a családját is veszélyeztető világméretű összeesküvésre. New York sikátoraiból Mexikó sivatagain keresztül a brazil őserdőkig vezet az útja, amelynek során halottnak hitt felesége nyomát kutatja. Mindeközben olyan tényekkel szembesül, amelyek átértékelik egész életét, s így a legdrámaibb küzdelmet önmagával kell megvívnia. Ezután a - szó szoros értelmében - tűzön-vízen át vívott harc már gyerekjátéknak tűnik számára. A tét nem Pendergast élete, hanem a lelke.
Az olvasó a „Helen-trilógia" (Lázálom, Leszámolás) befejező részét tartja a kezében, amelyben fény derül megannyi korábban felvetett kérdésre. Hogyan menekül meg Corrie Swanson a náci összeesküvők házából? Pendergast barátsága miatt nem hullik-e darabokra D'Agosta hadnagy karrierje és magánélete, vagy az egyiket fel kell áldoznia? És tényleg több mint százötven éves lenne a gyönyörű Constance? Vissza