Két regény (dedikált példány)

Fülszöveg

(Isten nem szerencsejátékos) Ez a könyv egy rejtélyes lélektani eseménysorozat felderítésére vállalkozik. Középpontjában olyan férfi áll, aki a körülötte élő fiatalokra rendkívüli hatással van. Az író azt kutatja, milyen cél vezeti a férfit, amikor tanítványait szándékosan vagy véletlenül veszélyes helyzetekbe sodorja. Hogyan viselkednek a kritikus pillanatokban azok a fiúk és lányok, akik lelkesedéssel indulnak vele, és megváltják-e magukat vezetőjük személyes hatása alól.
Az írónak az indítékot egy valóságosan megtörtént esemény hírei adták, de a regény alapkoncepcióját, szituációit csupán az írói fantázia teremtette meg. Nem kulcsregény - a jellemeket a szerző valóságos személyektől függetlenül alakította ki lélektani mondanivalójának általánosíthatósága érdekében.
Az író szenvedélyes igazságkereséssel derít fényt egy végletes magatartáseszmény veszélyeire - társadalmunk erkölcsi egészségének védelmében.
(Szolgálat) A Szolgálat köznapi történetet mond el. Beleférne egy szokványos újsághírbe:
Bata Lajos, a boldogházi vasútállomás ötvenhárom éves forgalmistája hanyagul kezelve a legújabb típusú vasúti biztosító- és forgalomirányító berendezést, ugyanarra a sínpárra irányított két szembejövő vonatot. A tömegkatasztrófát sikerült ugyan kikerülni, egy ember mégis életét vesztette. Az ügyben vizsgálat indult.
Bata Lajos ügye elsüllyedt volna a napi hírek között, ha Gyurkovics Tibor nem vállalkozik arra, hogy kiderítse az okokat, miért így ért véget Bata Lajos hosszú, áldozatos szolgálata?
Bata Lajos egész életét a beszédes nevű Boldogházán töltötte. Itt nősült meg, nevelte föl egyetlen leányát, s húzott fel egy szoba-konyhás kis házat magának. Itt találta meg élete értelmét: a vasúti szolgálatot, a meghitten egyhangú, de fontosnak érzett munkát. Éjszakánként, míg a ki- és berobogó vonatokat fogadta és indította, félfüllel az alkoholista tanító végeérhetetlen monológjait hallgatta technikai találmányokról, művelődéstörténeti érdekességekről, amelyekből bizony vajmi keveset értett. Annál jobban tudta a dolgát. Ám az évek felőrölték: a vonatok, a sínpárok, jelzőlámpák, vágányok szüntelen egyhangúsága. S ekkor állították be az automatát az állomásra. Aztán bekövetkezett a "lélektani rövidzárlat": két vonatot irányított egyetlen sínpárra... Vissza