Fülszöveg
Tíz év után jelentkezik ismét verseskötettel Beney Zsuzsa. Megrendítő, létfilozófiai mélységeket faggató, szorongásokat értelmezőmegfogalmazó költészet ez. Egyedüli a kortárs magyar lírában. A költő szinte a lehetetlenre vállalkozik. Versbe foglalja azt, ami „elbírhatatlan, mert kimondhatatlan". Hatása alá kerülünk, szavait továbbgondoljuk, érezzük, mert előbb-utóbb mindannyian szembenézünk múltunkkal, jelenünkkel, „elképzeljük" a nemlétet, az odavezető utat, majd az átlépendő küszöböt, az igazi magányt.
E vers-sorozat születésének hónapjaiban kedves folyója is meghal. Kötete záró sorában ki is mondja: 2000-ben, a Tisza halálának évében, amikor „a halottak a parton várakoznak".
Ötszáz verssor árad, hullámzik, vissza-visszaszól, elkomorul, az élet, a halál, a létezés tükreként néz szembe velünk:
Nem a meghaló szenved a haláltól
és nem azok, akiknek majd hiányzik.
A lét, amely kibírta a teremtést,
a visszavonatást nem bírja el.
Mint ahogy mi is csak szorongva és néma...
Tovább
Fülszöveg
Tíz év után jelentkezik ismét verseskötettel Beney Zsuzsa. Megrendítő, létfilozófiai mélységeket faggató, szorongásokat értelmezőmegfogalmazó költészet ez. Egyedüli a kortárs magyar lírában. A költő szinte a lehetetlenre vállalkozik. Versbe foglalja azt, ami „elbírhatatlan, mert kimondhatatlan". Hatása alá kerülünk, szavait továbbgondoljuk, érezzük, mert előbb-utóbb mindannyian szembenézünk múltunkkal, jelenünkkel, „elképzeljük" a nemlétet, az odavezető utat, majd az átlépendő küszöböt, az igazi magányt.
E vers-sorozat születésének hónapjaiban kedves folyója is meghal. Kötete záró sorában ki is mondja: 2000-ben, a Tisza halálának évében, amikor „a halottak a parton várakoznak".
Ötszáz verssor árad, hullámzik, vissza-visszaszól, elkomorul, az élet, a halál, a létezés tükreként néz szembe velünk:
Nem a meghaló szenved a haláltól
és nem azok, akiknek majd hiányzik.
A lét, amely kibírta a teremtést,
a visszavonatást nem bírja el.
Mint ahogy mi is csak szorongva és néma megrendüléssel.
Vissza