Két párbeszéd

Fülszöveg

"Ez a különös férfi Nolában született, a nápolyi királyságban. Megelőzte Cardanót, Gassendit, Bacont, Leibnizet, Descartes-ot, Hobbest. Bármilyen legyen is az emberek ítélete filozófiájáról és szelleméről, nem lehet tőle megtagadni azt a dicsőséget, hogy elsőnek merte megtámadni az iskola bálványát, felszabadította magát Arisztotelész zsarnoksága alól, és példájával meg írásaival felbátorította az embereket, hogy a maguk módján gondolkozzanak. Bárcsak kevesebb képzelete és több józansága lett volna! Rendkívül zaklatott és sokrétű életet élt. Bejárta Angliát, Franciaországot és Németországot, visszatért Itáliába, ahol letartóztatták és az inkvizíció börtönébe vetették, ahonnan egyenesen máglyára lépett meghalni. Amit a halálos ítéletet kihirdető bíráinak válaszolt, bátorságról tanúskodik: Maiori forsan cum timore sentientiam in me dicetis, quam ego accipiam, vagyis: Amikor elítéltek, talán jobban féltek, mint én az ítéletet fogadva."
Diderot jellemzi Brunót ily tömören az Enciklopédiában, abban a jelképessé vált műben, amelynek értékét és jelentőségét nem utolsósorban éppen az adja, hogy sokszor már hivatkozás nélkül és közvetve a természettudományos megalapozottságú, egységes, monista és végső soron materialista brunói filozófiára támaszkodott. Bruno filozófiája "a kopernikuszi forradalmat" teljesítette ki, s tette valóban forradalmi világképpé. E filozófia legmaradandóbb elemei természettudományos világképünk és materialista természetfilozófiánk alapjaihoz tartoznak. Vissza