Két levelesláda vallomása nyolc évszázadról

Előszó

Még nincs egy évtizede, hogy az újhelyi hegyekbe vezető úton a turistaház felé indultam. Apám alkotása volt és a jobb időkben róla volt elnevezve.
Serdülő ifjak csapata jött velem szembe. Úttörő ifjúság. Piros kendőjüknél csak lármájuk volt feltűnőbb ahogy körülvettek, kíváncsian, mint valami távoli tájakról idecseppent idegent.(...)
Az emigráció csendesebb éveiben, esténként hányszor szőttük még a múlt fonalát anyámmal, testvéreimmel. Múltunk közös emlékei felejtették velünk a keserű jelent, ezekben a meghitt órákban.
De elszakadt a fonál. Semmit sem tudunk átadni abból, amit valaha oly sokra tartottunk. A sírtáblára már rávésettem a nevem, csak az évszám hiányzik. Azután jött a nihil. Eltűnik a szó is. Sírba száll egy évszázad emléke, a magyar múlt amiből a magyar jövő táplálkozik.
Ezért menekültem a betű hatalmához az íráshoz, amely a sírbaszállót túléli. Bíztatást kaptam minden betűtől, ami a 48-as emigrációnk után reánkmaradt. A politika-irodalmat félretolva, szorítottam szívemhez az Újházi leányok levelezését a "texasi sírmezőről", amit nemrégen adtak ki "Édes Pólim" címen.
Eltünk Újbuda, eltünt a texasi tanya, eltünt az olvadó jégtáblákra szorult emigráció. Ez a sors vár reánk is.
Marad a betű, az írás. Ebből talán még, ha nem késő, lehet egy új fonalat szőni a múlt és a jövő között.
Ezért írtam meg egy magyar köznemes család nyolc évszázadra visszatekintő történetét. Talán ez is ad egy szálat az anyaghoz, amelyből egy új fonal születik. Vissza

Fülszöveg

Dr. Oláh László, a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nyilvános rendes tanára, a Magyar Királyi Növényörökléstani Kutató Intézet alapítója és igazgatója, tanulmányait Debrecenben és Budapesten végezte, majd mint magyar állami ösztöndíjas német és svéd kutatóintézetekben dolgozott három és fél éven át. Egy dolgozatát a Magyar Tudományos Akadémia éremmel jutalmazta. A világháború befejezése után Ausztriában vírusbetegségekkel foglalkozott, majd Argentínában Buenos Arises mellett, a La Plata Egyetem kutatóintézetében működött, mint professzor.
Ezután az Unesco közvetítésével Jávába ment, ahol a világhírű Buitenzorg-bogori botanikus kertben, a Treub Biológiai Laboratórium igazgatójaként töltött több mint három évet. Kutató útjai alkalmával beutazta az egész szigetvilágot. Indiai előadókörútja után Amerikába szerződött, ahol a Southern Illinois University, carbondalei campusán működött mint Full Professor. Sabbaticál évét Japánban töltötte. Tizenhét tudományos kongresszuson tartott előadást, többek között Edinburgban, Bellagioban, Uruguayban és Brazíliában. Ezek során Oroszországot is beutazta, Leningrádtól a Kaukázusig. Dél-Afrikát kétszer látogatta meg. 1971-ben mint Fulbright Scholar kapott megbízatást, hogy a kathmandui Tribhuván egyetem átszervezési munkáiban vegyen részt. Ezek során két esztendőt töltött Nepálban és Indiában. Hazatérve, mint Emeritus Professzor a floridai Sarasotában talált végleges otthont.
Kelet, az ezerarcú óriás c. könyve, amelyben Távolkelet sokszínű kultúráját mutatja be, két kiadást ért meg, az első Kanadában, a második Budapesten jelent meg. Vissza