Fülszöveg
Ritkán vésik arany betűkkel mán/ánytáblára azoknak a nevét, akik nem vezetői, hanem fontos beosztottjai az intézménynek. A Pusztai család ezt méltán megérdemelné. A nagyapa, Pusztai Alajos, méneskari altiszt több kishuszár-év-folyam nevelő altisztje, nemcsak a ló szeretetét oltotta bele tanítványaiba, hanem azt a szellemiséget is, amelyet Kisbér a múlt század első felében képviselt. Lánya, Alice, Kisbéren született, itt kötött házasságot és itt születtek gyermekei. Veje, Lomniczi Béla förzszászlós, amikor Kisbér város vezetősége felkérte a hétszázadik évforduló jubileumi lovas-verseny rendezésére, első szavai ezek voltak: „Kisbérért bármikor mindent." -Hegedűs Pál helytörténész, Kisbér
Aktív korában kitűnő versenylovakat tenyésztett és nevelt bábolnai telivér ménesekben. Nyugdíjas korában a Tatai Lovas Klubban végzett titkári munkáját példaként emlegették. Majd másfél évtizeden keresztül szervezte a különleges hangulatú tatai lovas-rendezvényeket. Részt vett a területi lovas...
Tovább
Fülszöveg
Ritkán vésik arany betűkkel mán/ánytáblára azoknak a nevét, akik nem vezetői, hanem fontos beosztottjai az intézménynek. A Pusztai család ezt méltán megérdemelné. A nagyapa, Pusztai Alajos, méneskari altiszt több kishuszár-év-folyam nevelő altisztje, nemcsak a ló szeretetét oltotta bele tanítványaiba, hanem azt a szellemiséget is, amelyet Kisbér a múlt század első felében képviselt. Lánya, Alice, Kisbéren született, itt kötött házasságot és itt születtek gyermekei. Veje, Lomniczi Béla förzszászlós, amikor Kisbér város vezetősége felkérte a hétszázadik évforduló jubileumi lovas-verseny rendezésére, első szavai ezek voltak: „Kisbérért bármikor mindent." -Hegedűs Pál helytörténész, Kisbér
Aktív korában kitűnő versenylovakat tenyésztett és nevelt bábolnai telivér ménesekben. Nyugdíjas korában a Tatai Lovas Klubban végzett titkári munkáját példaként emlegették. Majd másfél évtizeden keresztül szervezte a különleges hangulatú tatai lovas-rendezvényeket. Részt vett a területi lovas szövetség szakbizottságaiban, országos edzői, versenybírói, lótenyésztési tanfolyomokat szervezett. Szeretett, és tudott is elintézni dolgokat mások számára: Dióspusztai működése alatt megszerezte a Fernkorn lovas-szobrot, ami valaha a Nemzeti Lovarda tetején állt. Szerette a fiatalokat, részt vállalt az első ifjúsági lovas-tábor megszervezésében. Bölcs mondásai, gondolatai, sugárzó egyénisége szép és meghatározó emlék marad. -Horváth Csaba a lovas-sport krónikása, Győr
A bemutatott dokumentumok tartalma, revelációként, elénk tárja és keretbe foglalja két férfiú életútjának azonosságát és korszakaik végtelen különbözőségét. A gondos, értő válogatás és a szerző finom iróniával átszőtt, magával ragadó narratívója életre kelti a nagyapa és az apa alakját, felölelve o rémségektől gyötört kort, a XX. századot, amelyben éltek. Lenyűgözően eredeti főhajtás az elődök előtt." -László Erika újságíró, Klotildliget, Piliscsaba
Sokunk szekrényében lapul apáink, nagyapáink fényképeivel teletűzdelt fényképalbum. Ez az album azonban más: két ember élettörténete kordokumentumokkal, személyes iratokkal, nagyszerű magyarázatokkal kiegészítve, egy valóságos időutazás. Óhatatlanul nosztalgikus hangulatba kerülünk o gyöngybetűk, a megsárgult levelek, a katonaviseletek láttán. Igazi családmese ez! Mindegyik fénykép egy darabka múlt, melyekből kirajzolódik a múlt századi történelem. A fotókat nézve lelassul az idő, jó merengve nézegetni az arcokat; a fekete-fehér képek színes, csodálatos emlékeket idéznek. -Dr. Wehmann Enikő molekulár-bioiógus, Budapest
Vissza