Két feleség

Előszó

Részlet a könyvből:

SZÜLETÉSNAP ELŐTT

Híres halványrózsaszín ingében, kihajtott gallérján csokor nyakkendővel, kemény kalapját jobbszemére húzva, kipárnázott sovány vállaival a kis Sam Barnabas belendült a Piccadillyről a St. James, Street-re. Legalábbis olybá tűnt, mintha belendült volna; valójában azonban lassan ment, mert egyik bokája lesüllyedt és merev járása tehertétele volt a színházban. „Az ántiját! Igen, elfelejtettem!" Elfelejtkezett arról, hogy holnap ötvennégyéves lesz.
Tömegével kap majd táviratot holnap, idegenektől is. És nagy levelet a mamától, vigye el az ördög! Ujabb mérföldkő. Mérföldkő!
Noha nem volt öt láb és öt hüvelyknél magasabb, Sam úgy járt, kelt, hogy termetesebb férfiak, megirigyelhették. Ugy érezték magukat, mint a bernáthegyi kutyák, melyek törpe agárral versenyeznek. És valóban volt valami az agár fürgeségéből Sam-ben, noha arca olyan ravaszul huncutkás volt, mint egy skót terrieré és fényes két szeme olyan élénk volt, mint a patak gyönyörű vize a napfényben. Szemöldöke, melyet a kalap eltakart félig, egyenes, fekete haja szürkülő volt és mozgékony ajkai alig észrevehetően és tudatosan, szája felé kissé lebiggyedtek. Szemei azonban magukra vonták a figyelmet. Fiatalosak, szépek. Lady Whate ezekre a szemekre mondta gyerekesen selypítve, - nagy gyönyörűségére azoknak, akik minden szavára nevettek: „Igen, ha Barney olyan intelligens is lenne mint amilyen a tekintete, az nagyszerű lenne. De tudják, éppen az a szép benne, hogy nem az." Vissza