Két évad könyve

Előszó

Utószó

Nincs különösebb oka, így magyarázata sem annak, hogy miért éppen most, ráadásul egyszerre két szezonról, s pont erről a kettőről készítettük el "évadkönyvünket". Mindannyiunkban él egy saját "őskép" a világ jelenségeiről ("az" asztalról, "az" iskoláról, "a" moziról, például) számunkra, akik az Avas alján léptünk be először, valószínűleg templomi arccal Thália otthonába, "a" színház "ősképe": a Miskolci Nemzeti. Régi érzés és elkötelezettség kereshette tehát a maga megnyilvánulását, midőn elhatároztuk, hogy felújítjuk a színház "emlények", "naplók", "évkönyvek" hagyományát, amelyet végül így, ebben a formában valósítottunk meg. Talán könnyedebbre is vehettük volna a magunkra szabott feladatot. Összeállításunk a színházi évkönyvek szokásos tartalmához képest két "bővítménnyel" gazdagabb, vagy legalábbis emiatt vaskosabb. Az egyik: a két évad eseményei fejezetben megpróbáltuk napról napra követni a színház teljes "órarendjét"; ha jelzésszerűen is, bemutatjuk a produkciók rendezői, tervezői és műszaki folyamatait a tervfogadástól, az olvasó, állító, rendelkező, emlék-, rész-, és összpróbák állomásain át a bemutatóig. A másik: bőséges összeállítást közlünk - ugyancsak a Két évad eseményei fejezetben, az egyes bemutatók után - az előadások kritikai visszhangjából. A fényképezést, filmezést megelőzően az ehhez hasonló beszámolók őrizték meg a színészi alakításokat és a rendezéseket. Épp ezért tallózás közben nemegyszer előnyben részesítettünk olyan szemelvényeket, amelyek jellegzetes rendezői, színészi, színpadképi megoldásokat rögzítettek. Így próbáltunk segíteni a - bőséges képanyag mellett - az évkönyv olvasóinak, hogy az előadást emlékezetük negatívjáról könnyen előhívhassák, vagy ha nem látták, fogalmat alkothassanak róla. Ma már azonban az elektronikus képrögzítés mindennapossá vált technikája révén szerencsére nemcsak az írás (olykor torzió) tükrében idézhetünk fel egy-egy előadást, hanem videokazetták segítségével a maguk valóságában is (a Miskolci Nemzeti Színház előadásairól rendszeresen készülnek felvételek, egy produkció a tévéközvetítések révén házi videotárba is bekerülhettek) - így a részletes tallózás szembesítési lehetőség is; nemcsak az előadás, hanem a fogadtatás (és a kritika) tükre is állapotjelzője. Vissza