Két ember

Előszó

Részlet a kötetből:

A HALOTT KIRÁLYASSZONY.

A holttestet felvitték a magasan fekvő dolomitház emeletére s a vörös cirbolyafával burkolt szobában ravatalra tették. Ez volt az a szoba, melyben Platter Judit a hosszú téli hónapok alatt növényeit őrizte, s odaadó gondozása alatt itt fejlődtek pompásra. Ebben a szobában tartotta madarait. A kicsiny énekesek jól ismerték úrnőjüket, s mihelyt a magas, karcsú női alak a kalitkákhoz közeledett, felhangzott énekük. Ezt többé már nem teszi meg.
Szinte borzalmas látványt nyújtott a hatalmas bernáthegyi kutyák viselkedése. Véres szemekkel őrködtek a lezuhant királyasszony felett, kit haldokolva találtak meg kora reggel a sziklafalak s tavaszi rügyek alatt. Ügyelnie kellett annak, aki a szerencsétlenül járthoz nyúlni akart, hogy e dühös állatok neki ne rohanjanak s le ne teperjék. Élete veszélyeztetésével lépett a szerzetes a halállal vivódóhoz. Mikor mindennek vége volt,, a kutyák üvöltése babonás félelemmel töltötte el a szolgaszemélyzetet.
Most ott feküdtek a halott lábainál, mint ahogy azt életében tenni szokták. Időről-időre nehézkesen állt fel egyik e hivek közül, borzas fejét a koporsó széléhez nyomta, egy ideig a halott viaszsárga arcára meresztette szemét, rövid, tompa panaszhangot hallatva, majd halk, emberi hanghoz hasonló nyöszörgéssel feküdt le újból kinyujtózva, szemeit le nem véve halott úrnője arcáról. Vissza