Két arany hajszál

Előszó

Swidovec, Bukovinka, Huszt, Jassenow, Pruth, Worochta, Blisnica, Bocsó, Máramarossziget - a kanyargó Tisza és a magas hegyek vidékére vezetik az olvasót Czóbel Minka (1855-1947) sorai. Valós tájak és mesés, titokzatos, misztikus események. A 19. század végének legprogresszívebb verseit író nyírségi költőnő megkapó líraisággal mutatja be a zord havasok világát. Ami azonban a kortárs olvasónak folklór, az a regény írójának még élő tapasztalat: számára is idegen ez a világ, de ő még közvetlen emberi érintkezés útján ismeri meg. Így kerül elő a tilinkó, a zsendice, a halina, a bőrkozsuk és a piros katrinca is, melyek ma már nem csupán a couleur lovale kötelező elemei, hanem mágikus erejű szavak: a mesébe, a "hol volt, hol nem volt" világába hívnak.
Prózai beszély, bonyolult, kissé érzelmes mesével, meseregény, romantikus regény, gothic novel, példázat jellegű mese - így osztályozzák elemzői Czóbel Minka költőnő prózai írását. Hasonlíthatjuk Oscar Wilde meséihez vagy Balázs Béla mesedrámáihoz, ha a sorokból áradó dekadenciát hangsúlyozzuk. Czóbel maga egy Kárpátalján hallott monda szinte szó szerinti lejegyzésének tekintette regényét, ám a lejegyzés módja, az egyes elemeknek szentelt írói figyelem, a nyelvi megformálás nem hagy kétséget afelől: a századforduló egyik legérdekesebb nőalakja egyénisége minden szálát beleszőtte ebbe a szecessziós szövevénnyel formált, kalandos tanmesébe. Benne van a házasság, a gyermektelenség problematikája, ami mind az írónő leveleiben, mind naplójegyzeteiben, mind szépirodalmi szövegeiben előbukkan, benne vannak a hűség és hűtlenség, a büszkeség és odaadás fogalmai, ahogy az a bizarr erotika sem hiányzik, mely Czóbel néhány más munkájában már-már perverz képekben tör felszínre. Vissza