Kesztölc története

Előszó

A történelem folyamán az országhatárok és a közigazgatási határok sokszor változtak. Az emberi lét korai emlékeivel találkozunk Vértesszőlősön. Az itt előkerült leletek bizonyítják, ez a hely a homo erectus (előember) vagy a homo sapiens őshordái által is lakott volt. Az előkerült leletek szerint az itt megtelepült horda intelligens volt, eszközeik kavicsból készültek, jó vadászoknak bizonyultak, s már a tüzet is céltudatosan használták. Őskori emlékek szinte minden településünkön előkerültek. A Duna északi partján a neolitikumban találjuk meg az emberi tevékenység első nyomait, amelyek arra utalnak, hogy az itt élő emberek csiszolt kőeszközöket használtak, agyagedényeket készítettek, a földművelés és az állattenyésztés primitív gyakorlatát is ismerték. Kiemelkedő régészeti anyag került elő az elmúlt évtizedekben Süttőn és Nyergesújfalun. A bronzkor emlékei is megtalálhatók a történelmi Esztergom és Komárom vármegyék területén. A Dunán inneni területeken Marcelháza, Kürt és még jó néhány község földje őrzi ennek a korszaknak az emlékeit. Esztergom határain túl igen gazdag bronzkori anyag került elő Bajnán, Kesztölcön, Nyergesújfalun, Süttőn, Tokodon.
A régészeti emlékekhez a római korszakban csatlakoznak a történeti és a kőbe vésett írásos emlékek. Ekkor Brigetio (Szőny) a környék legnagyobb katonai központja lett. A római birodalom határa, a limes a Duna mentén húzódott. Vissza