Kerületünk hajdan és ma

Előszó

Budapest XIII. kerülete különleges és sokszínű városrész, amely mint önálló közigazgatási egység mindössze 63 éves múltra tekint vissza. Területe fennállásának néhány évtizede alatt is változott. Az 1938. június 1-jén megalakult XIII. kerületet Horthy Miklós kormányzó felesége után Magdolnaváros néven jegyezték. 1949-ben csatolták hozzá a Szent István körút északi oldalán kiépült Újlipótvárost és a Margitszigetet.
Bár a terület korábban is lakott volt - amint azt az avar kori régészeti leletek, római kori erődök, malmok maradványai és a középkori falvakról megemlékező írásos dokumentumok is bizonyítják -, összefüggő városrésszé alakulása csak az újkorban kezdődött. A 19. század elejétől indult meg az a városfejlődési folyamat, melynek során Pest városa rohamosan terjeszkedni kezdett. Angyalföld, Újlipótváros és Vizafogó ekkor olyan tarka képet mutató külvárosi negyeddé lett, ahol fatelepek, gyárak, rozsdatemetők, néhol szántóföldek és kertek váltakoztak a szegényes viskókkal, kispolgári lakóházakkal, zsúfolt bérkaszárnyákkal, majd az 1910-es évektől kezdve a kor színvonalához képest korszerűbb, főként kislakásos bérházakkal. A 19. században még külterületként számontartott tájékra telepítették a belvárosban nemkívánatosnak ítélt létesítményeket is, mint a temető, tébolyda, hajléktalanszálló, lőpormalom, laktanyák és egyéb katonai intézmények. Vissza